Sumér: neolit kori magyar szó, eredeti alakja: suert mér, azaz sört mér, ám az idők során a szó végi e-r-t hangok lekoptak, így alakult ki a szó ma is ismert alakja: sumér. Ezek szerint az őseint 4 ezer évvel ezelőtt már nemcsak hogy készítették, de mérték is már a sört.

Így volt ez egészen biztosan a honfoglalás korában is. Ennek egyik cáfolhatatlan bizonyítéka honfoglaló Súr vezér neve:
„…a 900-ra tehető Honfoglalás után az új megyerendszerben, Sopron megyében Súr vezér telepedett le. " (Sopron története)
A súr eredeti jelentése: sör, tehát a fenti szövegben nyilvánvalóan Sör vezérről van szó. Ő lehetett az az egyetlen forrásban sem szereplő magyar vezér, aki a Vérszerződés alkalmával a söröskupát tartotta, melybe a Hét Vezér csurgatta vérét.
A sörivás olyannyira elharapózott ezekben az időkben, hogy egy szólás is született akkortájt: Vedel mint a soproni sumér.

Ezzel hozható kapcsolatba a soproni eredetű ászok szavunk is. Sopronban és környékén a mai napig úgy fejezik ki, ha valaki a kelleténél többet ivott, hogy: Na, ez jól elázott!
Az „áz” igető eredeti alakja: ász, hajdani ragozása pedig: én ászok, te ászol, ő ászik, mi ászunk, ti ásztok, ők ásznak.

Egy másik szómagyarázat szerint ászok szavunk nem ennyire régi, sőt, meglehetősen újkeletű, és a soproni sör ellenállhatatlan vonzerejével van összefüggésben. E magyarázat szerint aki egyszer megkóstolja e nems nedűt, az többé nem akar nélküle élni. Egyetlen korty is elég, hogy az ember egy életre megszeresse, azaz bizonyos értelemben rászokjon. Innét a sör eredeti elnevezése is: Soproni Rászok. Az elmés soproniak erről is kitaláltak egy szellemes szólást: Rászokik, mint özvegyasszony a Sopronira.

Evezzünk azonban most már komolyabb vizekre: jöjjön a soproni sör hiteles története!