Amikor a háború elkezdődött, valamennyi résztvevő rövid küzdelemre számított. 1914 végén annyi már nyilvánvalónak látszott, hogy a háború hosszabb lesz a tervezett egy-két hónapnál. Abban azonban mindenki hitt, hogy 1915-ben véget ér. Arra pedig talán senki sem gondolt, hogy még csaknem négy évig tart majd.

A háború első féléve katonailag döntetlent hozott. Németország terve a gyors nyugati győzelemre nem sikerült, de katonái a Schlieffen-terv veresége után is ellenséges földön állomásoztak. Nyugati kudarcaikat ellensúlyozta valamelyest tannenbergi és a Mazuri-tavak mellett elért győzelmük. Franciaország támadó terveiből semmi sem lett, de az ellenséget feltartóztatta, hadserege ütőképes maradt.

Nagy-Britannia a tengereken és francia földön is sikeresen helytállt. Oroszország vereségeket szenvedett Kelet-Poroszországban, de ezt ellensúlyozta számára a Galíciában elért győzelem. A legkedvezőtlenebb mérlege a nagyhatalmak közül az Osztrák-Magyar Monarchiának volt, hiszen mindkét frontján kudarcok érték.

Azonban még a Habsburg birodalom is nagy tartalékokkal rendelkezett, és egyáltalán nem hitte azt, hogy minden elveszett: az orosz támadást feltartóztatta, délen pedig csak idő kérdése lehetett Szerbia összeroppanása.

Az első hónapok egyértelműen nagy vesztesei az európai népek voltak: halottak százezreivel, rokkantakkal és hadifogságba esettek tömegével, csökkenő életszínvonallal, megnyirbált szabadságjogokkal. A háborús lelkesedés már minden országban elszállt, de a győzelembe vetett hit még megmaradt.