Az első világháború alatt egyetlen polgári politikus sem ragadta magához az irányítást olyan mértékben, ahogyan az majd a második világháborúban, Churchill vagy Roosevelt esetében történt. Az első világégés idején a kezdeményezés túlságosan is a katonák kezébe került ill. maradt.

Igaz, a helyzetet valamelyest magyarázza, hogy a dolgok nem úgy alakultak, ahogy azt bárki is eredetileg várta, vagyis nem született rövid háború, gyors döntés. A várakozáson felül elhúzódó hosszas harcok, az állásháború, a lövészárok-mészárszék viszonyai közt a polgári vezetés tanácstalan volt s a katonák mögé bújt: úgy vélte, azzal tehet a legtöbbet a háborúért, ha félreáll, és hagyja a katonákat harcolni.

A politikusok szervezték a termelést, megpróbálták megakadályozni a sztrájkokat, betiltottak újságcikkeket vagy újságokat, ha úgy vélték, a háború érdeke ezt kívánja.