Német részről … igen rossz hatással volt és igen sokat ártott az egyes közegek fennhéjázó, tapintatlan fellépése is, a túlerő fitogtatása, a gyakori és nyilvános lenézés, lekicsinylés, tehát elsősorban modorhibák.

Illojalitás és a szövetségi kötelesség elhanyagolása nem fordultak elő, de azért az elkeseredés mégis nőttön nőtt, és a mi részünkről dacoskodásban, kicsinyes ujjhúzásban jutott kifejezésre. Magunktartása reám a duzzogó, tehetetlen cseléd benyomását keltette, párosulva vak engedelmességgel, az önálló akarat megszűnésével.

Ellenkezője annak, ami helyes volt. Nekünk több bizalmat kellett volna a németek iránt tanúsítani, a tényleges hatalmi viszonyt neheztelés nélkül el kellett volna ismerni, a nagy kérdésekben azonban több önállóságot kellett volna a magunk számára igénybe venni.

Én attól tartottam, és azt Ferenc József császárnak meg is mondtam, hogy Ausztria-Magyarország a játszmát mindig és mindenben elveszíti, mert a győzőkkel és a legerősebbekkel mindig rossz lábon lesz.

Ha elveszíti a háborút, ez úgy is érthető és elkerülhetetlen, de azon esetben, ha a szerencse nekünk kedvezne, azon rossz viszony következtében, mely közöttünk és Németország között kifejlődött, azon bizalmatlanság és lekicsinylés mellett, mely Berlinben érezhetővé vált, a közös győzelem is veszélyt hozhat reánk, mert német szolgaságba juttat.

Andrássy Gyula gróf,
az utolsó közös külügyminiszter emlékiratából