1915. szeptember közepétől tengeralattjáró-harcok jobbára a Földközi-tengeren voltak, mert itt nem kellett tartani attól, hogy az esetleges téves ill. véletlen süllyesztések amerikai hajókat ill. állampolgárokat érintenek. A Brit-szigetek körül legfeljebb aknákat telepítettek.

Falkenhayn 1915 végén javasolta a Nagy-Britannia elleni búvárhajóharc felújítását. Abból a reményből indult ki, hogy a megerősödött német tengeralattjáró-flotta képes olyan károkat okozni a briteknek, amelyek térdre kényszeríthetik.

Tirpitz tengerészeti miniszter, és Holzendorf, a flotta vezérkari főnöke támogatta a javaslatot. A terv irreális volt: a német búvárhajó-flotta állománya ugyan valóban gyarapodott, (1916 tavaszán 47 búvárhajó állt szolgálatban) de nem olyan mértékben, ami elegendő lett volna a biztos sikerhez.

Ráadásul a flotta egy részét lekötötték a keleti vizek: több víz alatti hajó a Balti-tengeren és a Boszporusznál állomásozott. A németek ezúttal is túlbecsülték saját erőik nagyságát.