A korábbi háborúk emléke a hadvezérekben a lovasrohamot a csata legimpozánsabb részének mutatta. Olyan epizódnak, ahol a világháborúra jellemző sár, por és sivárság helyett a bátorság és eltökéltség jellemző. Erre a világháborúban mindedig nem volt mód: az állásháború, a lövészárok-harcmodor nem nyújtott lehetőséget a lovasság döntő bevetésére.

Rawlinson, a Somme-offenzíve parancsnoka engedélyt kapott Haig-től egy éjszakai támadásra. 3 óra 25-kor indult az akció. El is érte célját: a fáradt, meglepett németeket mindössze ötperces tüzérségi tűz után húszezer brit katona támadta meg.

Nyolc kilométeren áttörték a német vonalat. 15 órányi harc után jöhetett a filmekbe illő jelenet: az angol lovasság rohama. Három lovashadosztály indult meg. Nem volt könnyű dolguk a drótakadályoktól és gránáttölcsérektől tarkított terepen.

A búzamezőn harsogtak a kürtök, villogtak a lándzsák. A látványos támadás azonban mészárlásba torkollott. Amikor kellő közelségbe ért a lovasság, megszólaltak a német géppuskák.