Az Egyesült Államok közvéleménye és a világháború viszonyáról, az amerikai közvélemény megváltozásáról a következőket írja John Lukacs, Egyesült Államokban élő magyar történész:
A nagy európai tragédia kezdete, 1914 – nagyszerű év volt sok amerikai számára.

A társadalmi válság szórványos tünetei, amelyek két évvel korábban kezdtek felhalmozódni az Egyesült Államokban, elenyésztek, a politikai felbolydultság jobbára megszűnt.

A köztársaság sütkérezett a napon, s az amerikai elmékben a tompa álmatagság békésen megfért a lázas tettvággyal. Az európai háború kitörése sok amerikait csendes elégtétellel töltött el, azzal az elégtétellel, hogy most odaát megkapják, amit megérdemeltek, mert ami Európában történik,

az roppantul jellemző az elaggott, elrothadt, zsarnoki és reakciós intézmények uralta Óvilágra, amit az amerikaiak örök időkre maguk mögött hagytak. Ahogy folyt az európai háború, úgy ébredt fel az amerikaiakban az érdeklődés annak látványosságai, köztük szörnyűségei iránt.

Úgy vélekedtek, hogy nem szerencséjük, nem is a nagy földrajzi távolság okán maradtak kívüle, hanem azért, mert amerikaiak, mert amerikaiságuk erénye megvédte őket a belesodródástól.

Nem telt bele két esztendő, és ez a nemzeti érzület átalakult, vagy mondjuk inkább úgy, hogy átalakította magát. Ezer amerikai közül ha egy volt 1914-ben, aki úgy gondolkodott, hogy ebben az európai háborúban az Egyesült Államok is részt vehet vagy részt kell vennie.

Nem egészen három évvel később, 1917 tavaszán az amerikaiak többsége már meggyőződéssel vallotta, - vagy inkább talán meggyőzte magát arról – hogy az Egyesült Államok belépése a háborúba a sors rendelése. A nemzet történetének egyik leghevesebb és legsodróbb erejű változása volt ez a közhangulatban és a közvéleményben.