Joffre leváltása után Nivelle tábornok lett a francia haderő főparancsnoka. Az új parancsnok az előző év felmorzsoló háborúja helyett a meglepetésre alapozott támadást részesítette előnyben. Úgy vélte, a támadásra kiszemelt haderőt ez ellenség elől rejtve kell a kiszemelt támadási pontokra csoportosítani.

A hatalmas erejű, de rövid ideig tartó tűz szűk helyen, de mélyen rombolja szét az ellenség állásait. Ezután indul meg a gyalogság, de úgy, hogy a tüzérségi tűz pusztítása mindig a gyalogság előtt jár.

Egyszerre kell tehát szétzúzni az ellenség második és harmadik állását is, és olyan rövid időre kell szabni a hadműveletet, hogy amikorra az ellenség tartalékokat küldhetne, az adott frontszakaszon már minden eldőlt.

Ha ezt az áttörést több helyen érik el, az ellenség megsemmisíthető. Nivelle taktikája mindent a meglepetésre tett fel. De vajon lehetséges-e több százezer katonát és több ezer ágyút egy adott pontra összevonni és meglepetésszerűen bevetni a légi felderítés korában?