Galántai József történész a következőképpen mutatja be Foch főparancsnok haditervét:
Foch tervének az volt a lényege, hogy a csapást a német frontot ellátó fő vasúti közlekedési csomópontokra méri.

Ezzel vagy rákényszeríti a németeket, hogy védjék a csomópontokat, és akkor erőik felmorzsolhatók, vagy pedig a menekülésszámba menő visszavonulást választják, hiszen ennek addig kell megtörténnie, míg a csomópontok a kezükben vannak. Foch terve az adott erő- és terepviszonyok között a lehető legjobb volt.

A nyugati hadszíntéren harcoló német haderő ellátását, utánpótlását – és esetleges visszavonulását is – biztosító fő vasútvonal a frontvonal mögött, azzal párhuzamosan 50-100 km távolságban futó vasútvonal a Brugge-Gent-Maubeuge-Aulnoye_Mézieres-Metz-Saarburg-Strassbourg városokat kötötte össze.

Erre a vonalra futottak rá a Rajna felől érkező vasútvonalak, így a Liege-Namur-Mabeuge vonal, a Koblenz-Virton-Sedan-Mezieres vonal és a Mainz-Mannheim-Strassbourg vonal. A fővonaltól a front felé leágazások voltak.

A Verdun és a tengerpart közt húzódó német front ellátásában és az esetleges visszavonulásban Aulnoye és Mezieres voltak a legfőbb csomópontok. A támadást Foch ezen városok irányába tervezte meg.