A világháboruban legtöbben a szellem és művészetek hazája, Franciaország vesztett. Az ántánt államok katonái közül a francia küzd a leghősiesebb elszántsággal s bár ellenségünk, mégis fájdalommal nézzük rettenetes vérveszteségét. Minden ponton kitart az utolsó pillanatig és a legnagyobb erőfeszítéssel próbál ellenállani a német támadásoknak. Azonban hiábavaló minden hősiességük, a példátlan francia emberáldozat sem javit az ántánt harctéri helyzetén.

A Somme-fronti gigászi küzdelem igazolja ezt leginkább, minden talpalatnyi földet, a legkisebb térnyerést a halottak százával kell megfizetniök a franciáknak. És ezek az apró sikereik is csupán átmenetiek, a németek egy ellenállhatatlan támadása visszaszerzi mindazokat az állásokat, melyeket rettenetes áldozatok árán sikerült a francia csapatoknak elfoglalniok. Pedig a franciák valóban a napoleoni időkre emlékeztető bátorsággal állják meg a helyüket, igen sokszor közelharcba bocsátkoznak az előnyomuló német katonasággal, akiket mindenáron feltartóztatni igyekeznek. Ezért oly nagy Franciaország vérvesztesége, melyet évtizedek békéje sem egyensulyozhat többé, mert Franciaországban legkisebb a népesség szaporodása.