Nagyon rossz vendéglős az, aki megissza a maga borát. Ő maga iszik, ahelyett, hogy vendégei innának … Ez a parlagi tapasztalat áll arra a tolvajra is, aki rajong a zsákmányáért s lelkéből szereti és őrzi is a szerzett corpus delietiket.

Ilyen volt H. Márton, a legutóbb Pécsett elfogott kirakatnyitó is. Érdemdus fiatalember, akinek kőzgazdasági téren kifejtett munkásságát már különböző fogházakban honorálták. Egyébiránt most a kirakatfosztogatásokban buzgólkodott és több nehezebb, de mindazonáltal sikerült vágás után a vidékre tette át székhelyét. De nagyon szerette az ékszereket, s míg tuladott rajtok, a lopott arany- és drágakészitményekkel szivesen felcicomázta magát.

Többek között egy kávémérésnek is lett rendes törzsvendége. A szótlan fiatalember meglehetősen feltünt a kis és nagy kávék habitüéi között. Külseje után itélve ugyanis erősen ráfért a munkaalkalom, melyet azonban történetünk hőse szembetünően nem keresett, - és mégis minden nap más-más ékszerekkel ékeskedett. Ma ilyen, holnap amolyan gyürük csillogtak az ujjain, egyszer egy nagy aranyórán, máskor kis női csillárköves órán nézte, hányat ütött az óra. Igy hát nemsokára gyanus szemmel kezdték méregetni az ékszeres fiut és ennek viszont az lett a következménye, hogy egy szép napon a rendőrség is behatóan érdeklődött utána. Mihamar meg is győződött róla, hogy az ékszerbolond fiatalemberrel jó fogást csinált. Most a tolvaj a fogházban várja további sorsát.

Az ékszerek mániákus szerete általában sok uj esetet szállit a rendőrségnek. Csak természetes, hogy ezekben inkább a nők járnak elől. Az ékszertolvaj cselédlányokban akárhányszor kimutathatólag nem a tolvajtermészet a döntő, hanem bolondos, ellenállhatatlan vágy: birni azt a szép csillogó tárgyat s bámulat, irigykedés központjává lenni. Itt van a tizenhétéves Marcsa szolgálólány esete, mely nemrég történt. Marcsa ellopta urnőjének briliáns butonját és vasárnap délután a Hungária-kertben - fülében a ragyogó jószággal - mesés feltünést keltett. Még a táncolók netáni túltemperamentumosságai miatt kirendelt rendőr is megbámulta és - bevitte Marcsát a kapitányságra.
- Biztos ur! Persze, hogy nem az enyém az ékszer. De ugy tessék bevinni, hogy senki ne vegye észre. Hadd higyjék, hogy igaz tulajdonom volt ez a butonerj … (Értsd: bouton.)

Minden ember valamely állathoz hasonlit - mondta egy nem túl udvarias s talán nem is szellemes bölcs. Ha igy van, ugy az ékszerbolondok a szarka másai. Az ilyenek pedig nem valók sem tolvajnak, sem becsületes embereknek. Százával ad arról tanulságot a cselédtolvajlások hosszu listája, amikor a leleplezett szobalányok, szakácsnők erősen fogadkoznak, hogy soha többé! Csak az egyszer bocsásson meg a nagysága.

Az a lány, aki ruhanemüeket, nippeket vagy talán pénzeket emelt el, meg is fogadja, de amelyik ékszerre vetette magát, előbb-utóbb visszaesik a bünbe.