Október 31-én estefelé futótűzként terjedt a hir a fővárosban, hogy gróf Tisza Istvánt egyik Hermina-úti villában levő lakásán katonák agyonlőtték. Az ujságok kirakatában hamarosan megjelent a hírt megerősítő hiradások s közölték az eseményt az Asztória-szálló előtt táborozó katonasággal és polgársággal. Tisza István megöletéséről a rendőri sajtóiroda a következő részleteket jelentette:
Ma délelőtt megjelent egy tiszt és egy polgári ruhába öltözött ember Tisza Istvánnak a Hermina-út 35. szám alatt levő villájában s Tiszával akart beszélni. Eléje is jutottak s Bukor, a Tisza István soffőrje hallotta az előszobából, a mint a két jövevény egyike ezt kérdezte Tiszától.
- Itt van-e kegyelmes ur az a cseh bitang főhadnagy, a ki engemet elítélt?
- Itt nincs cseh főhadnagy – felelt Tisza, mire a két idegen eltávozott.
Tisza ezután Sándor János, Radvánszky Antal báró, Almássy Denisz grófnő és a felesége társaságában ebédelt délután fél öt óráig. A társaság ekkor visszavonult és társalogni kezdett a nappali szobában.
Tiszának a villájára már az egész nap folyamán tíz csendőr ügyelt föl. Egynegyed hat óra tájban egyszerre fölbukkant nyolcz-tíz katona s a kert vaskerítésén hirtelen átmászott és a villa üvegajtóját betörve behatoltak a szuterrénba, a hol a csendőrök tartózkodtak. A csendőrök tereferéltek, kártyáztak, úgy, hogy a jövevények egyszerűen lefegyverezték és kizavarták őket a villából.
A katonák közül erre négyen bementek a villa előcsarnokába és ott tanácskozni kezdtek, hogy mitévők legyenek. néhány percz mult el így, a mikor belépett hozzájuk Dömötör László inas és megkérdezte tőlük, hogy mit keresnek.
- Tiszát, - volt a felelet.
- Majd megkeresem. – mondotta az inas.
- Ne hazudjon! Itt van!
A következő perczben az egyik katona fegyvert fogott rá, a másik három pedig bement a hallba, majd a hall mellett levő kis szobába, a hol a zongora előtt megtalálták Tisza Istvánt, a ki revolvert tartott a kezében s a katonák elé ment.
Jobbján felesége állott, balról pedig unokahuga, Almássy Denisz grófnő.
- E pillanatban az egyik katona eléje állott e szavakkal:
- Én nyolcz éve vagyok katona. Sok ember elvérzett a maga gazembersége miatt, most lakoljon meg érte!
Tisza egy lépést tett előre, mire az egyik katona fejének szegezte a puskát, a másik pedig rászólt, hogy tegye le a fegyvert.
- Leteszem, de tegyék le maguk is! – felelt kurtán Tisza s ugyanakkor el akarta kapni a fegyver csövét. Almássy grófnő pedig a saját testével akarván megvédeni eléje ugrott, de akkor már eldördült mind a három fegyver.
Tiszát két golyó találta el. Az egyik a mellkasába furódott, a jobboldalon ment be, a baloldalán jött ki és valószinüen megsértette a szívburkolatot. A másik lövés a lágyékát érte, mire szó nélkül hanyatt vágódott s a fejét beleütötte az ajtó sarkába.
Almássy Denisz grófnő maga is megsebesült. A homlokát horzsolta egy golyó. A rettenetes pillanatban Tisza Istvánné összeesett s ráborult az ura vérző testére.
Tisza lassu elhaló hangon ennyit mondott haldoklása közben:
- Megöltek... Végem van.... Ennek igy kellett lennie....
A hogy ezt kimondta, egy-két perc mulva meghalt.
Hozzátartozói a pillanat első rémületében elküldtek a Bethesda-kórház orvosáért. De negyed óráig tartott, a míg orvost tudtak keríteni, a ki azonban már nem segíthetett.
A katonák közben eltávoztak, a család pedig ágyba fektette a kiszenvedett Tisza Istvánt.
Gróf Károly Mihály miniszterelnök, a mint Tisza István haláláról értesült, özvegy Tisza Istvánné grófnéhoz a következő résztáviratot intézte:
Emberi kötelességemnek tartom, hogy legnagyobb politikai ellenfelem tragikus halála fölött őszinte és mély részvétemet fejezem ki, Károlyi Mihály gróf.