A Haditermény rt. most ünnepelhetné egy éves jubileumát.
Az ünneplés nyilván elmarad, mert a H. T.-nél igazán nem érnek rá sem ünnepelni, sem visszatekinteni a multra, amely már mögöttük van. Ennek a kivételes és hatalmas intézménynek épp az a különös jelentősége és szerepe, hogy a rendkivüli idők rendkivüli tempójával lépést tudott tartani és azokat a feladatokat, amelyeket a körülmények és az alapszabályok eléje kitüztek, hamarább tudta megvalósitani, mintsem várták és jobban, mintsem a nehéz viszonyok valószinüvé tették volna. 

A Haditermény rt. azért alakult, hogy a tavalyi gabonatermés értékesitését megkönnyitse. Ebből a szük és sekély feladatból nőtt ki az osztályok, szervezetek és intézmények tömege, a pár szobás irodából a Nádor-utca legtöbb házába átágazó hatalmas vállalat lett és a hivatalnokok száma is versenyezhet a legnagyobb bankokéval.

A H. T. lassankint és fokozatosan, anélkül, hogy ezt ambicionálta vagy bármely tekintetben is feltolta volna magát, megkapta az ország élelmezésének, export és import kereskedelemben jóformán korlátlan irányitását és intézését. Igen érdekes volt ez a fejlődés és szinte példátlan dolog, hogy a H. T. amely precedens nélkül alakult és amelynek jóformán a saját bőrén kellett tapasztalnia és kitanulnia az uj és különös feladatok rengetegét, milyen hamar tudott alkalmazkodni a szükségletekhez és ma már milyen fölényesen és biztonsággal gondoskodik mindnyájunkról. 

Egyáltalán nem titok, hogy a H. T. megalakulását igen sokan ellenezték és amikor már megalakult, akkor is folyton röpdöstek a panaszok, aggályok és gyanusitások feléje. Az uj intézmény eleinte senkinek sem tetszett, sem a kereskedőknek, sem az agráriusoknak, sem a bankoknak, sőt még a kormánynak sem, amely csak az utolsó percben és szinte kényszerhelyzetből kifolyólag szánta rá magát arra, hogy a H. T. rt. mégis megalapittatja.

Pár hét alatt kellett berendezkednie az uj termés értékesitésére, mindenütt csak hüvös tartózkodással és bizalmatlankodással találkozott. A nagybankok páholyból nézték a vérszegény csemete tapogatozásait és szerte az országban már előre fujták a gyászindulót, amely a H. T.-ot a sirba fogja kisérni.

Az ujszülött mégis megélt, sőt hizni és fejlődni kezdett.
Azok, akik az élén állottak, nem törődtek semmivel és senkivel. Nekifeküdtek a munkának, dolgoztak éjjel és nappal, ahol hiba történt, háromszorosan igyekeztek ellensulyozni és ahol nem volt elég munkaerő vagy hiányzott a kezdeményező ötlet, ott pótolták a magukéval. Hetek és hónapok multak el és lassankint kezdtek elhallgatni a panaszok és aggodalmak. Az emberek meglepetve látták, hogy a gépezet megindult és olyan egyenletesen és fölényesen müködik, hogy már meg sem lehetne állitani.