Andrássy Gyula grófhoz, a monarchia utolsó külügyminiszteréhez fordult fölvilágosításáért, aki a következőképen nyilatkozott:
- Az a körülmény, hogy Olaszország és Jugoszlávia egymás között, egyes konkrét kérdéséket, igy a fiumei kérdést, tisztázták, önmagában véve, reánk nézve nem lehet hátrányos Magyarországra nézve ugyanis egy ily megállapodás csak akkor lehet káros, ha általános politikai megegyezés volna, olyan, amely Olaszországot a kisántánt magyarellenes táborába vinné.

- Ezt azonban a magam részéről teljesen kizártnak tartom, mert ilyen megegyezés annyira Olaszország érdekeibe ütköznék, hogy erre véleményem szerint az olasz kormány nem is gondol. Minden olyan megegyezés, amely bennünket kiszolgálna a kisántánt terrorjának, olasz érdekeibe ütköznék. Olaszországnak ugyanis az áll igen nagy érdekében, hogy olyan Magyarország legyen itt a kisántánt között, amely elég erős tényező – az olasz érdekek megvédése szempontjából is.

- Jugoszláviával azonban nem lehet Olaszországnak politikailag megegyeznie mindaddig, amig a két államnak olyan ellentétes érdekei vannak, mint most. Reálpolitikát folytató országnak föltétlenül számolni kell ezen ellentétes érdekekből előállható összeütközésekkel. Olaszországnak szüksége van barátságos, erőteljes Magyarországra, amelyre okvetlenül számíthat, mert Magyarországnak nemcsak hogy nincsenek olaszellenes érdekei, hanem nagyon határozott olasz szimpátia nyilvánul részéről meg.

- Olaszország önmagának ártana tehát, ha Jugoszláviával valamelyes formában ilyen politikai megegyezést kötne.
Ebben nem is hiszek, dacára annak, hogy a mi mai külpolitikai helyzetünk, megkötöttségünk, izoláltságunk, lerongyolt gazdasági helyzetünk, amely csak most van megerősödőben, nem nagyon kedvező arra nézve, hogy külállamok reánk támaszkodjanak.