1925. januárius 31-én a Bükkhegység alján erős földrengés volt, amelyet hazánk területén az utóbbi évtizedekben történt földrengések egyik legjelentékenyebbjének tekinthetünk. Ezt a rengést a legerősebben megrázott epicentrális terület egyik pontjáról Eger városáról, egri földrengésnek nevezhetjük.

A földrengés legnagyobb erővel (intenzitással) Ostoros borsodmegyei községben jelentkezett, ennél csak kevéssel kisebb erővel és pusztítással tűnt ki az innét ÉNy-ra, 4 km-re fekvő Eger városának nagy részén és a 2.2 km-re nyugatra fekvő Kistálya községben.

Ostoroson a Forel-Mercalli-féle 12 fokos erősségi fokozatnak 2 kb. a IX. fokát érte el a rengés erőssége; sőt talán Eger délkeleti részén, a Maklári külváros is hasonló erősségű rengést szenvedett. A VIII. erősségi fokot elérte a rengés Eger területének legnagyobb részén s a közeli falvakban, mint Kistályán, Egerszalókon, Andornakon, Novajon.

A VII. erősségi fokot Szomolyán, Bertamajorban, Makláron, Nagytályán, Deménden, Verpeléten, Egerszóláton, Egerbaktán és Felnémeten. A geofizikai intézettől kapott éresülésem szerint a VI. fokot Noszvaj, Bogács, Mezőkövesd, Szihalom, Füzesabony, Domránd, Besenyő, Atány, Kerecsend, Felsőtárkány, Monosbél, Bélapátfalva, Mikófalva, Balaton, Borsodnádasd községek érezték; továbbá ezektől egészen elkülönülten Mátranovák bányatelep.

A legjobban megrázott terület főtengelye északdéli (kissé ÉÉNy-DDK-i) irányu; a közepén Eger és Ostoros táján azonban kihasasodik, úgyhogy e tájon egy kisebb tengely vonható. Valószínű, hogy ezt az általános képet az egyetemi geofizikai intézethez még ezután beérkező jelentések módosítani fogják. A földrengést az eddigi jelentések szerint a következő legszélső pontokon észlelték (III. fok): Budapesten, Dömösön, Salgótarjánban, Putnokon, Szalonnán, Sátoraljaújhelyen, Csengerben, Gyomán, Kecskeméten, Solton.