Dr. Radnai Oszkár ily című könyvében mindjárt az első fejezet ezekkel a mondatokkal kezdődik. (A citátumok helyesírás és interpunkció dolgában is hívek a könyv szövegéhez.)

"A lírikus egzaltált szubjektivitása túlzott nagyításban látja a nemeknek egymáshoz való viszonyát. A nyugodt tekintetű, józan epikus, felismeri a férfi és nő jellemellentétét, de nem fokozza rajongásával, hanem mélyreható lélekelemzéssel megkomponálja összhangzatukat. Arany racionális életfilozófiájában, a nemek kedélyértékeik kiegyenlítődésében tömörítik egybe, élethivatásukat biztosító, faji erőiket."

Két lappal odább:

"Arany költészetének vezérlő fénye a nő. Meghatározza saját pályáját és díszíti a férfi útját. Hivatása, társadalmi korlátokon felülemelkedik. Rendeltetése természetszerűbb a férfiénál. Életpályája hiperbolikus. Eleven ereje, magasba lengő érzelemvilága."

Pár sorral odább ilyet olvasunk:

"Az élet hervatag virányai más-más szegélyt fonnak a férfi élete útján, de a repkény simulékonyságával, örök hűségével csak a női hűség kíséri."

Erre megijedünk, a továbbiakban már csak szemelgetni merünk. Két lapon kétszer üti meg szemünket az, hogy Goethe neve így van szedve: Göethe s eszünkbe jut, hogy már az előszóban is feltűnt ez a sajtóhiba. Furcsa mondatok ütik meg lapozgatás közben a szemünket tovább is: "A szépség, Arany nőalakjainak olyan velejárója, mint a csillagnál a fény. A szépség természetük. A test eozinburkán a lélek fénye keresztül tör." "Amíg a görög szobrászatban, a nő ereje szolgál a báj kifejezésére, addig Aranynál, a bájban van az erejük".

"Arany kigondolja alakjait azután célja szerint illusztrálja őket". "Shakespeare a praeraffaelisták kemény vonalvezetésével rajzolja meg markáns alakjait." "Az angol nő sorsát a férfi, a magyar nőét önmaga határozza meg." "A svéd költő ködös miszticizmusában, a nők viaskodó szabadsághősök, de jellemük fénysávait, a kötelesség és felelősségérzettel együtt, elnyeli az északi, sűrű homály." (A svéd költő alatt úgy látszik Ibsen értendő.) "A görög szobrászat márványemlékei is remekek, mégis a bronzok a becsesebbek."

Hogy mi van a könyvben tovább, azt nem tudom, mert mire ebben a szemelgetésben a 39-ik lapig jutottam, úgy földhöz vágtam a könyvet, hogy darabokra ment szét.