Az áramellátás szabályozatlan voltának feltünő példája bontakozik ki abban a csendes háboruskodásban, amely a Shell olajtársaság és a főváros között dul – Csepelen. A Shell petróleumfinomitót akar ott felállitani és az energia vásárlása ügyében a fővároshoz fordult.

Hosszu tárgyalás után az eredmény az lett, hogy a Shell nem vesz áramot a fővárostól, hanem saját maga rendezkedik be energiaellátásra. Három Diesel-nyersolajmotort rendelt a Láng-gépgyártól, egyenként 300 lóerőset, rendelt ezenkivül három generátort a Ganz Villamosságitól és ugy látszik, még ilyen nagyösszegü, félmillió pengős befektetés amortizációjának a terhével is megtalálja számitását és olcsóbban véli nyerni az áramot, mintha a fővárostól venné, amely pedig hatalmas, nagy termelőképességü telepekkel rendelkezik.

Nem szólva a nyersolajimportról, amely a magyar kereskedelmi mérleg szempontjából semmiesetre sem előnyös, furcsának találjuk azt a helyzetet, hogy akkor, amikor igen nagy érdekek fűződnek a nagy áramtermelő központok gazdaságos kihasználásához, amikor az illetékeseknek legfőbb gondja, hogy állandó nagyfogyasztókat szerezzenek, mert csak igy tarthatják fenn az állandó, egyenletes termelést, – hogyan találhatja rentábilisabbnak egy magánvállalat a drága berendezés és feltétlenül költséges termelés formájában az energiaellátást, mintha a fővárossal állapodnék meg. Itt valami nincs rendben.