Ugod, julius 9.

Antal István igazságügyi államtitkár, a pápai kerület képviselője, vasárnap résztvett és felszólalt a katolikus agrárifjusági mozgalom ugodi ünnepségén. Beszéde elején hivatkozott a miniszterelnök szegedi kijelentésére, amely szerint meg kell változtatni a mezőgazdasági termelés eddigi rendjét és az értékesítés szempontjából a gabonánál piacképesebb termények előállítására kell nagyobb sulyt helyezni. Azt hiszem – folytatta Antal István, – hogy a változtatásra szükség van nem csupán a mezőgazdasági termelés, de általában az egész közgazdasági, sőt ezen tulmenően az egész társadalmi élet tekintetében, különösen a lelkiség szempontjából.

A jogegyenlőség gondolatát uralkodóvá kell tenni gazdasági és szociális jogok egész területén. A mai magyar állam nem elégedhetik meg azzal, hogy az alkotmányos jogok egyenlőségét biztosítja a nemzetalkotó magyar faj számára, de a munkához, a kenyérhez, az otthonhoz, a megélhetéshez és a boldoguláshoz való egyenlő joggal is fel kell ruháznia a föld gyermekeit. Erőteljesen küzdeni kell az ujabban ismét elharapódzó cím- és rangkórság ellen, mert ez csak arra alkalmas, hogy mesterséges választófalakat emeljen magyar és magyar közé. Meg kell teremtenünk az érvényesülés egyenlő feltételeit minden dolgozó magyar ember számára és kulturális, gazdasági és közéleti intézményeinket olyként kell átalakítanunk, hogy az előítéletek, a születés, a társadalmi helyzet és az anyagi eszközök ne legyenek sem mesterséges előnyök értéktelen, se mesterséges hátrányok az értékes emberek érvényesülésének utjában.

Beszélt ezután a liberális korszak szabadversenyéről, amely szerinte könyörtelenül megsemmisitette azokat a népi erőket és faji értékeket, amelyek a liberális gazdasági és társadalmi rendbe nem tudtak beleilleszkedni.
– Igy állt elő Magyarországon – folytatta – a háboru előtti évtizedekben az a szomoru helyzet, hogy a nemzetnek a liberális, gazdasági és társadalmi politika lélekzetfojtó iramában elgyengült vezető társadalmi rétegei, főként pedig középosztálya nem az egyetlen természetes ősi forrásból, a magyar parasztságnak kimerithetetlen tiszta faji erőiből nyerte az utánpótlást.

A zsidótörvény lezárta a sorompót e természetellenes és nemzetgyengítő folyamat előtt, de ez a törvény rendeltetésénél fogva csupán a negativ rendszabály szerepét viheti, most azonban már pozitiv természetű intézkedésekre van szükség, amelyek meggyorsítják a színtiszta, fajmagyar népi erők feltörekvését a magyar államélet, szellemi, gazdasági élet és a politika vezető rétegeiben. Szerves és átfogó, főként pedig állandó és folyamatos törvényhozási és kormányzati tevékenységre van szükség ennek érdekében. Ezeknek a belső társadalmi és lelki reformoknak ma fokozott jelentősége van, mert ma ezek egyet jelentenek a magyar függetlenség fentartásával, a magyar jövő biztosításával.

A mai világhelyzet általában nem kedvező a kis népek számára, amelyeket az a veszély fenyeget, hogy a nagy népi kolosszusok összecsapásában még akkor is alája kerülnek a harci szekér kerekeinek, ha egyébként őrizkednek attól, hogy a nagy nemzetek viaskodásába beleavatkozzanak. A magyar függetlenségnek a jövőben az lesz a legnagyobb biztosítéka, ha idebent az ország határain belül olyan egészséges szociális helyzetet teremtünk, amely mellett a legelesettebb magyar ember számára is ezerszer érdemesebb a kis haza földjén küzködni, mint az egyik tengertől a másik tengerig nyuló hatalmas birodalmak életformái után vágyakozni.

A nagy tapssal fogadott beszéd után még több felszólalás hangzott el, majd az ünnepség az ugodi és környéki agrárifjuság fogadalomtételével ért véget.