A szakértők valamennyien megegyeznek abban, hogy a sportok királynője még mindig az atlétika. Ez a legklasszikusabb versenyág, amiben a győzelemnek kettőzött értéke van. Az sem vitás, hogy az. atlétikában immár szinte tradícionális egyhangúsággal Amerika ifjúsága viszi el a babért a többi világrészek elől.

Önkéntelenül is felvetődik a kérdés: miért? A tengerentúlon talán sokkal jobb emberanyag születik? Ez a magyarázat kevés, sőt egyáltalában nem helytálló. Az amerikai győzelmeknek, amikről legutóbbi olimpia is oly meggyőző adatokat nyujtott, más a titka. Éspedig kettős titka van. Az atléták kevés kivétellel az amerikai egyetemek hallgatói közül kerültek ki. Ezek az egyetemek egész éven át szakadatlan versengésben vannak.

S jóformán minden szabadidejük abban telik el, hogy készülnek az egyetemközi versenyek re. Az amerikai atlétasereg tehát megszokja a küzdelmet, az éles konkurrenciát, versenyrutinra tesz szert s amikor az olimpián négyévenként a nemzetét képviseli, a küzdelmek forró levegőjében, amely más versenyzőt szinte megbénít, otthonosan mozognak az amerikaiak. Nekik nem ujság a legvadabb verseny sem. Ez az egyik titka az amerikai győzelemsorozatnak.

A másik még érdekesebb. „Odaát” az atlétikát és a sportot tudománynak tekintik és úgy is gyakorolják. Laboratóriumok, szakképzet orvosok, testnevelési tanárok sokasága áll egy-egy egyetem szolgálatában, ahol a sport tantárgy is. A műszerek egész légiójával felszerelve, tudományos aprólékossággal állapítják meg minden versenyző stílusának hibáit s valósággal mikroszkóp alatt figyelik a fejlődését. Ez az amerikai sorozatos győzelmek másik magyarázata.

Hogy milyen nagy gonddal és lelkiismeretességgel figyelik atlétáik munkáját, arra ragyogó példát nyujt az itt közölt remek fényképsorozat és egy találmány is, amely lehetővé teszi még a leggyorsabban lezajló sportok szemmeltartását is.

William Eipel, a Manhattan-kollégium neves magasugrója, aki többszörös rekorder volt, olyan mágikus kamerát készített, amelynek szeme csalhatatlanul leplezi le a sportolók hibáit, ugyanakkor azonban nem feledkezik meg a jó atléta erényeinek megörökítéséről sem.

Eipel bűvös kamerája egy „gyorstüzelő fényképezőgép”, amely nem filmfelvevő és mégis lehetővé teszi, hogy másodpercenként öt-tíz-húsz felvételt készíthessenek vele. Egyetlen gombnyomás és megindul „gépfegyvertűz” a kamera automatikusan 50 - 100 felvételt készít.

Ha újabb sorozatra van szükség, akkor egy mozdulattal ismét ujabb munkára lehet beállítani a gépet, amely nem nagyobb, mint egy cigarettatárca. Egyszerű szerkerete miatt olcsón előállítható s ma már minden kollégiumbeli atléta felszerelte magát vele. Ezzel lehet a legolcsóbban és legbiztosabban kimutatni a fogyatékosságokat. Nincs vita, a fénykép, hogy mondani szokták – több nyelven, sőt minden nyelven beszél: megérti a néger vagy kinai atléta csakugy, mint fehér konkurrensei.

Eipel gépének jelentős része volt abban, hogy a legutóbbi olimpián az amerikai csillagos lobogó annyiszor szaladt fel az árbócra. S a balsikerrel szerepelt magyar atlétikának talán az is egyik hibája volt, hogy nem sokat hederített az új találmányra, amelynek nevelőhatása minden eddigi segédeszköznél hatásosabbnak bizonyult.

Elég az itt közölt fényképsorozat megfigyelése ahhoz, hogy bárki megérthesse a magasugrás részletmunkáját. A valóságban a másodperc egy töredéke alatt zajlik le az ugrás, nincs idő arra, hogy részletesen megfigyelhessük az ugró mozdulatait a produkció közben.

Az Eipel-féle bűvös kamera részeire szedi a másodperc történetét és tanulságos képsorozattal mutat rá minden hibára és erényre. Az itt közölt sorozat a feltalálóról készült ugrás közben. Stilusa tökéletes, mintaképül állhat minden ugró előtt. Az amerikai szöcskeember nemcsak a találmányával, de az ugrásával is jelesen vizsgázott.