A hét közepén megjelent a belügyminiszteri rendelet az 1937/38. évi ínségakció fedezetére szolgáló ínségjárulék kivetéséről. Ujabb bizonyítékául annak, hogy az ideigleneseknek nyilvánított közterhek az állami bevételek újbóli hatalmas megduzzadása ellenére sem szűnnek meg. Ugyanis a rendelet az ínségjáruléknak kifejezetten egyszeri kivetését írja elő, de – minden évben megismétlik egy új rendelet kibocsátását.

Mégsem tennők szóvá ezt a szociális terhet, ha nem volna a rendelet szomorú bizonyíték egy másik sérelem, a kereskedők közteherviselésének aránytalansága szempontjából is. Ugyanis a jövedelem- és vagyonadót fizetőknél a járulék a kivetett adótétel 20%-ában van megállapítva. Ezzel szemben a kereseti adónál az adóalap 2%-át vetik ki. A kereseti adó kulcsa 5%. Minthogy pedig 2 az 5-nek 40%-a, a kereseti adót fizetők ínségjáruléka a kereseti adó tételének 40%-a.

Tehát a legnagyobbrészben kereskedők és iparosok által fizetett kereseti adónál kétszerakkora pótlékolást látunk, mint a csak jövedelem- és vagyonadó alá eső foglalkozási ágaknál. A kereskedő minden közteher viselésével kapcsolatban átérzi a maga kötelességét. De akkor, amikor éppen a kereskedői tevékenység működési körét szűkítik egyre kisebbre, méltánytalan, hogy ugyanakkor kétszerolyan terhet rójanak reá, mint másokra. Módosítsák a járulék kulcsát, szüntessék meg az aránytalanságot. Csak ezt akarja a kereskedő!