A Poetry c. chicagói folyóirat, mely a modern költészetnek egyik legkitünőbb organuma (kizárólag verset s versekkel foglalkozó cikkeket hoz); egyik utóbbi számában hosszabb kritikát tett közzé Madách költeményéről, az Ember Tragédiájáról. A kritikát Jessica Nelson North írta, a jólismert költőnő, aki a folyóirat belső embereihez tartozik, s ugyanabban a számban is érdekes versei vannak. Cikkére a Meltzer-Vajda-féle Madách-fordítás megjelenése adott alkalmat, melyet a bíráló, - aki persze az eredetit nem ismeri - nem minden tekintetben tart sikerültnek.

- Tudvalevő - mondja -, hogy a magyar remeket Vajda prózai nyersfordítása alapján Meltzer öntötte szép, sima angol versekbe. Néha elég hálátlanok vagyunk, visszakívánni a meztelen nyersfordítást. - Jessica North úgy érzi, hogy a sima, klasszikushangú versek bizonyos félmult ízt adnak a költeménynek, amely pedig tartalmában modern, sőt nagyon is modern.

A költőnő nem tudja elhinni, hogy ez a tökéletesen mai-szellemű "misztérium" avult, vagy akárcsak "klasszikus" nyelven is legyen írva, s erősen szemére hányja a fordítónak a prózai megszokástól eltérő szólamokat, az avulthangú frázisokat, a konvenciók által szentesített költőiségeket. Mily meglepetés érné a bírálót, ha az Ember Tragédiáját eredetiben olvashatná, - mégha nem is a rögös ős-szöveget, hanem akár csak a közkézen forgó, Arany János által már kissé modernebbé csiszolt változatot.

Jessica North egyébként Madáchban költőnél többet lát, krónikást és jóst, multak és jövők prófétáját, akinek minden sötét próféciája valóra vált - szinte már csak a "jéggé halás" szörnyű végzete van hátra... A bírálónő nem győz csodálkozni a nagy költemény dátumán, mely oly csodálatosan korai az izgatóan aktuális témákhoz és gondolatokhoz képest, melyek tárgyát és tartalmát adják. Ő úgy érzi, hogy a Tragédia súlypontja a falanszter-jelenetre esik: ez veti értelmét hátra és előre.

Ekként nézve Madách az individuálizmus és kollektívizmus eszmei küzdelmének nagy költője gyanánt tünik fel. Ez teszi mai aktualitását. De ez biztosítja halhatatlanságát is, mindaddig, míg az emberi társadalom és problémái léteznek. Vagy, ahogy Jessica North mondja, míg a megjövendölt jégkorszak el nem jön és hallgatósága ki nem hal.