A hó, ha nem fehér, mindig látványosság számba ment a történelem során. Gyakran babonás hiedelmek kapcsolódtak hozzá, összekapcsolták a háborúval, betegségekkel, néha a szerencsével is. A hó elszíneződéséről tudományos szempontból a magyar olvasók először a Brehm-kötetben olvashattak.

„Színes havaink legjobb ismerőjének, dr. Kol Erzsébet adjunktus kisasszonynak vagyok hálás, a magyar Brehm számára írt alábbi soraiért:

*Az ostorosok társaságába tartozó élőlények tömeges előfordulása idéz elő olyan természeti jelenségeket is, melyeknek megszemlélése és csodálása csak kevés embernek jut osztályrészül. Ilyen pl. a magas hegységek és a sarkvidékek színes hava. Magas hegységekben (Tátra), ahol a havat, az ú. n. firnet, még a legforróbb nyári nap sem képes teljesen elolvasztani, az egész éven át megmaradt havon gyakran látható a felszínen 1–2 cm mélységig színeződés. Ismeretes veres, zöld, sárga, fekete, sőt kék hó is.

Hazánkban is van színes hó, a legmagasabb hegységben, a Magas-Tátrában. Itt veres havat többen láttak, a Tátra több völgyében. Ez igen szép látvány, a hómező felülete sok-sok négyzetméter felületen vereses festődésű, mintha málnaszörppel egyenletesen megöntözték volna. Ki hinné, hogy azt a piros színt pici, apró, piros, gömbölyded élő szervezetek milliárdjai okozzák. Színes hó magas hegységekben, Alpesek, Antarktisz, Spitzbergák, Skandináv-félsziget stb., nem ritka jelenség.
A veres havat legtöbb esetben a Chlamydomonas nivali okozza. Azonban nagyító alatt a mozgását megfigyelni igen nehéz, mert csak +4 C° hőmérsékleten mozog, különben a hőmérséklet emelkedése vagy süllyedése esetén azonnal nyugalmi állapotba tér.

A hó piros színeződését más ostorosok is előidézhetik, pl. több más Chlamydomonas; a Pteromonas nivalis rózsaszínű festődést idéz elő.

Leggyakoribb jelenség a fekete hó, utána a veres hó következik. Zöld és sárga hó már igen ritka jelenség. Zöld havat nálunk id. Buchholtz több mint száz éve és dr. Győrffy István látott a Magas-Tátrában. Európába mindössze csak egynéhányszor került szem elé, Svájcban egyszer és Skandináviában kétszer.

Nálunk a Bélei mészhavasok két völgyében is van zöld hó, amelyet parányi egysejtű szervezet okoz.
A sárga hó előidézője szintén ostoros, éspedig a Chlamydomonas, amelyet Rostafiuski J. látott és írt le a Magas-Tátrából.

Ezen parányi szervezeteknek, amelyek még a hó és a jég birodalmában is képesek életet fakasztani, legtöbbje a növények világába tartozik, azonban több állati szervezet is él itt. Ezek a már megülepedett, átjegesedett hó felületét lepik el. A hó, illetőleg a firn felületén megtelepedő élő szervezetek összességét kryovegetációnak nevezzük. A kryovegetációhoz feltűnően sok élőlény tartozik.

A színes hó az örök hó és -jég birodalmában a sarkokon, az Antarktiszon sokkal impozánsabb jelenség. Itt több kilométer hosszúságban színezik a havat, a mérhetetlen tömegben fellépő parányi szervezetek, amelyek mérete legtöbbször mindössze néhány ezredmilliméter.*”