Az arad csanádi vasuttársaság volt az első mely az országban komolyan kisérletezett mótoros vasuti kocsikkal.
Azóta amagyar államvasutak különböző vonalain, hasonló kisérletek folynak, de még mindég csak mint kisérletek. Eddigelé csakis a Weitzer-féle aradi kocsik váltak be, mert egyéb kocsiknál igen sok baj van, ugy a szénnel, mint különösen a vizzel.

A külföld persze kényelmesen lesi, hogy mik lesznek a magyarországi kisérletek eredményei s majd már csak akkor megy bele a mótoros üzembe, ha látni fogja melyik rendszer válik be föltétlenül.

Ezenközben azonban Arad fejti ki a legnagyobb tevékenységet, a miről legfényesebb az a bizonyság, a melyet e részben nemrég a volt kereskedelmi ministernél járt küldöttség tett kérvén a ministert hogy intézkedjék miszerint az Arad környékbeli motoros üzemű személykocsik bejárhassanak a város területére hivatásuknak megfelelőleg.

Ne kelljen nekik künn a messze fekvő állomásokon megállni, mint azt az ósdi lóvasuti társaság szeretné, mely régi jogaira támaszkodva, megakadályozza az immár lassanként 3 oldalról jövő mótoros vasuti személyszállító kocsiknak városi forgalmát.

Ez a három rendes mótoros üzemű vasutvonal a következő: az arad-csanádi vasut, az arad-kunágotai vasut, és az arad-hegyaljai vasut, az mely utóbbi még építés alatt áll, azonban mindhárom vonalon már teljesen megoldottnak vélik a Weitzer-féle kocsikkal a forgalmat, a melynek mint annak idején megírtuk, dynamó üzemmel kapcsolatosan adják meg a mótoros üzemet.

Az arad-csanádi vasut legujabban egy uj mótorkocsit szerkesztett, melyet egyenesen Milanóba indított utnak a kiállításba. Oda tehát majd beeresztik a mótorkocsit, csak Aradra nem akarja beereszteni a az aradi lóvonatu társaság.

No de így is jól van, csak jusson el egyelőre Milanóba és hirdesse ott a magyar waggon és gépgyárak dicsőségét, Aradra majd csak bejut idővel.

Láttuk ezt a motorkocsit mielőtt tovább indult a nyugati pályaudvaron.
A kocsi berendezése mintaszerű két szakaszra egy második és egy harmadik osztályura van felosztva, olyan forma berendezéssel, mint ma szép, uj köruti villamoskocsijaink. Ilyen az ablakbeosztás is. A külső diszt nélkülözi, de a szin oly szép és oly komoly rajta, hogy az első pillanatra osztatlan tetszését nyeri meg mindenkinek. Szine sárga és világosbarna. A lámpák villamosak, a világítást azonban nem a minduntalan kicserélésre szoruló akkumulatorok nyujtják, hanem az a dynamogép, mily a motorüzemmel összefügg rajta. Ez a kocsi mindég tiszta marad, legfeljebb por lepheti be, de szénfűtés nem.

Utja Aradról Szegeden át kitűnően sikerült Budapestig, innen Bécsig s a déli vasuton indult tovább Milanó felé.
Bécsben a remek alkotmánynak számtalan bámulója akadt és több hírlapiró és szakember indult vele utnak, akik nem győzik dicsérni, mily fényesen állotta ki a próbát a lejtős kanyargó pályán. Az utazók minden állomástól táviratokban számoltak be lapjaiknak a fényes eredményről s mondanunk sem kell, hogy ugyancsak minden állomáson a kiváncsiak tömege lepte el a pályaudvart.

Magyar iparunk mindenesetre büszke lehet erre az uj kocsira, a mely nemcsak nálunk nemcsak Ausztiában, hanem az egész világon ujdonság és méltó feltünést fog kelteni a milanói kiállításon és hirdetvén Arad és a magyar ipar dicsőségét, mely a motoros vasúti kocsikban elvitte az egész művelt világ elől a pálmát.