Világosan kitünik, hogy hatalmi törekvések olvashatók ki a javaslatból az önkormányzati hatóságokkal szemben abból is, hogy az indokolás sem képes többet felhozni, mint hogy a helyi érdekü vasutak épitése és üzlete terén tagadhatatlanul felmerült helytelenségek és visszaélések leginkább a tervezésre és előkészitési munkálatokra vezethetők vissza, ennélfogva a törvényjavaslat annak a vezéreszméjének, hogy a vasutaknak és ezek közt első sorban a helyi érdekű vasutaknak létesitése körül a helyes alapokat minden irányban megteremtse és közállapotainkat e részben is tisztázza, csakis akkor felelhet meg, ha abban az előmunkálatok tekintetében a szükséges szanáló rendelkezések szintén felvétetnek.

Erre meg kell jegyezni, hogy a helytelenségek és visszásságok nem is a közuti vasutaknál és azért merültek fel, mert a kormány, legalább a főváros területén, a főváros közutait, amelyek a főváros helyi hatósága alá tartoznak, helyi érdekü vasutak céljaira kivánta lefoglalni és ezzel nemcsak a főváros hatósági jogait figyelmen kivül hagyta, hanem a fővárost anyagilag is megkárositotta.

Amennyiben a helyi érdekü vasut az államra háramlik, annak jövedelmében a főváros nem részesedik és igy tulajdonképen a közuti forgalom céljára rendelt területek a kincstár hasznára és a kormány rendelkezése alá esnek. A helytelenségek és visszásságok azonnal megszünnének, mihelyst a kormányok tiszteletben tartanák az idegen tulajdont és minden törvényes és jogos területi hatáskört.

Különben, hogy a vasutak terén is állami szuverénitásunk mily kevés figyelemben részesül, sőt folyton nyirbáltatik, igazolja az indokolásban is idézett 1908: XII. t.-c., melyben megállapittatik: „hogy az alsóbbrendü vasutak (helyi érdekü kisvasutak stb.) épitésének és üzletének szabályozása, amennyiben az ily vasutak az egyik állam területének határán tul nem terjednek, a két állam mindegyikének fentartatik”. Ebből kitünik, hogy ilyen vasutak épitésének és üzletének szabályozása csak fentartás mellett illeti meg Magyarországot, ami elég szomoru.

A javaslat célja azonban az, hogy az engedélyezés terén csak egy akarat, a kormány akarata érvényesüljön, igy a javaslat minden önkormányzati törvényes és célszerű befolyást megsemmisit és ezáltal a városok helyes fejlődését is hátráltatja, pedig ha a városok érdekeiket elhanyagolják, lehetetlenné válik egyrészt azt a missziót, amely a városokra vár, teljesiteni, másrészt annak a sok kötelezettségnek eleget tenni, amelyeket az állam a közügyek érdekében a városokra hárittat.

Ezt a kormány és törvényhozás is beismeri, amennyiben annyi sürgetés után egy pár milliót bocsát a városok segélyezésére, igérvén a jövőre nagyobb támogatást, csakhogy a városok érdekeire és az ország javára is az szolgálna, ha a segitség nem a központi kormány részéről nyujtandó pénzsegélyben, hanem abban nyilvánulna, hogy az önkormányzati hatóságok saját hatáskörükben jutnának olyan jövedelmekhez, amelyek fejlődésüket biztositják, de ennek nem az az utja, hogy olyan törvényes jövedelmek, amilyenek a közuti vasutakból a városokra háramolnak, a városok elől elvonatnak azáltal, hogy a közuti vasutak ügye a kormánynak teljesen kiszolgáltatik.

Ilyen és más megfelelő intézmények engedélyezését és fejlődését a város önkormányzatába kell utalni, illetve meghagyni, mert csak ugy képesek a modern közigazgatás által támasztott igényeknek megfelelni.