Ha Stefenson ma feltámadna, aligha ismerne rá arra a találmányára, melyet a vasut elnevezés alatt ismerünk. Az ő kezdetleges, magas kazánkürtővel ellátott mozdonya valóságos nagyobb játékszernek látszanék a mi kor óriási mozdonyai mellett. Nemcsak a nagyobb sebesség, a mely ma már néhol a száznegyven-százhatvan kilométer körül jár, hanem inkább a szerkezeti bonyodalmasság, azonkívül az óriási suly és nagyság, a sajátságos forma az, a melyből alig van valami, a mi a régi kezdetleges mozdonyra emlékeztetne.

Természetes, hogy sok minden körülmény indokolja a legujabbkori mozdonyok érdekes és sajátságos alakját. A sokféle körülmény közül ki kell emelnünk azt, hogy némelyik inkább csak személy-, a másik teherszállitásra való. Egyik sik pályán robog végig, másik hegyi pályán siet felfelé, majd onnan le. Van hosszabb járatra szóló mozdony, van olyan, a mely csak a szomszédos, vagy közeli forgalom lebonyolítására való.

Mindenesetre nagy szerepet játszik azonban a levegő ellenállásának kérdése. Valamely mozdony hasznavehetőségét, sebességének megfelelő kihasználását az dönti el, hogy mig egyrészt a kazánfütés, a gőzeloszlás és a hajtókerekek működése minő kapcsolatban áll egymással, ugyanakkor minő sikerrel tudja a mozdony a levegő természetes ellenállását legyőzni. Ekkép alakulnak ki azután a formánk, a melyeket képeinken bemutatunk, de a melyek ezáltal még távolról sincsenek kimeritve.