A távolsági és gyors közlekedés terén a gőzmozdonyra és villamos erőre berendezett vasutak gyorsaságáttudvalevőleg csak egy bizonyos határig lehet fokozni. Azontul már teljesen hiábavaló minden erőlködés, hasztalan a mozgató erők felfokozása, mert olyan természeti akadályok állanak utba, a melyeket a kettős vágányu rendszer mellett legyőzni elhetetlen.

Természetes, hogy manapság, a mikor az emberiség az előretörekvésben nem ismer határt, az nem lehet ok a további kisérletezések abbahagyására, hogy pl.az ismert rendszerek keretében nem lehet bizonyos ujitásokat sikerrel alkalmazni. Az emberi elme nem elégszik meg a lehetetlenségek konstatálásával, hanem alkalmat, módot keres, hogy valamilyen más ésmegfelelő formában valósítsa meg azt a szándékát, a mely a bevett régi keretek között kivihetetlennek látszott.

A kettős vágányu vasutaknál, mint ismeretes, a gőzmozdony és a vasúti kocsi alakját változtatják meg olykép, hogy lehetőleg kevés és inkább ferde felületet érjen a légoszlop, a melyen a vonat áthalad. Azután óriási nagyságu, két és félméteres kerekekkel látják el a mozdonyt. De ha ezek után a vasutak szédületes sebességgel haladnak is, a szerencsétlenségek, balesetek beköbvetkezése annál inkább szaporodik.

A kanyarulatoknál ugyanis a kettős vágányból részint kiugorhatik a vonat, részint nem lehet a kanyarulatoknál bizonyos sebessében tul haladni.

Most Berlinben érdekes kisérletezéseket folytatnak az ugynevezett egyvágányu vasuttal, a melynek az a nyitja,hogy a vasúti kocsiba ugynevezett búgócsigát épitenek be, a mely óriási sebességgel forog és ez a forgás eredményezi azt, hogy a vasúti kocsi, daczára annak, hogy egy vágányon van, mégis fentartja az egyensulyát.

Óriási eőnye ennek az egyvágányu vasutnak, hogy az eddigi épitési költségek alig egyharmadára redukálódnak, igen kis terület kell a pálya számára. A kisérletezések most folynak, de máris megnyugtató eredménynyel.

El lehetünk készülve arra, hogy a kettős vágányokról nemsokára az egyes vágányokra térünk át.