A sineken járó, nehéz gőzmozdonyokkal vontatott vasuti járóműveknél még el sem érkeztek a tökéletesség előszobájáig sem, s a technika máris el akarja taszitani az elért magaslatról, uj eszmékkel, uj találmányokkal, uj uton igyekszik az ideális közlekedés megteremteni.

Bachelet Emil francia mechanikusé az érdem, hogy először sikerült neki gyakorlati jelentőségüvé tenni a közlekedés terén a mágnes vonzó és taszitó erejét. Hogy olvasóink előtt egy kissé népszerü példával magyarázzuk meg a Bachelet-féle sin nélkül, vezeték nélkül a levegőben uszó vonatot, emlékezetükbe idézzük azt a cikkünket, ahol egy amerikai ócskavasraktár területen egy mágneses emelőgépről irtunk. Itt egy nagy mágnes lógot egy darun, azt leeresztették az ócskavas hulladékok fölé, a kis vasdarabok fölemelkedtek a földről, négy-öt méterre fölugrottak, s igen nagy sebességgel a mágneshez tapadtak.

A vasak tehát négy-öt métert tettek meg a levegőben sin, vezeték nélkül, szabadon uszva, igen nagy sebességgel röpülve a levegőben. Ha most a mágnest, amely a vasat vonzotta magához, a vonzás okozta sebességgel együtt olyan sebesen mozgatjuk, mint amilyen sebesen repül a vasdarab, hogy odatapadjon a mágneshez, kész az a vasut, amelyet Bachelet szerkesztett.

Amit ő csinált, azt mi egy kis mágnessel az asztalon, s vasreszelékkel is megtudjuk magyarázni, s bárki önmaga is megpróbálhatja. Bachelet ezt a természeti jelenséget mechanizmusba fogta. Készitett egy kis aluminium torpedókocsit, amely 20 kilogramm nehéz volt.

Szerkesztett olyan mágnest, amely nem vonz, hanem taszit. Mert ugye a mágnesnek olyan a tulajdonsága, hogy van két sarka, az egyik vonz, a másik taszit. Bachelet mágnesé taszit. A Bachelet-féle "vasuti test", az a vonal, amely fölött lebeg az ő "légvonatja", csupa szolenoidból áll, olyan fémtekercsekből, amelyek köröskörül vannak fonva szigetelt huzalokkal.

E szolenoidokon át elektromos áramot vezet, ezáltal a szolenoidok elektromágnesként taszitóerővel hatnak, s a rajta lévő "légvonat"-ot ellökik maguktól. Az aluminiumvonat nem mehet tovább, mint ameddig a taszitóerő hat, tehát tényleg a levegőben áll.

A pálya 25 méterenként keresztülkasul van hidalva drót tekercsekkel, amelyek viszont vonzóerejükkel a levegőben álló kocsit maguk huzzák, s igy mozgásba hozzák. A kocsi torpedóformája a levegő ellentállását igen csekély mértékre redukálja, s Bachelet számitásai szerint elképzelhetetlen sebességet lehet elérni vele.

Szerinte 550 kilométert fut a kocsi óránként, tehát olyan sebesen, hogy 10 óra alatt Európából Amerikába lehetne jutni. A kisérleteket Londonban végzi Bachelet, s a kis modell, amelynek képét itt látja az olvasó, tényleg csaknem puskalövés sebességgel repül.


Azért használ aluminiumot, mert ennek mágnetikus hatása nagy. Az egész világ érdeklődése kiséri Bachelet kisérleteit, amelynek a teherszállitás terén igen nagy jelentősége lehet, amit egyébként a mágneses emelőgépnek ismertetéséből az olvasó is láthat.

Arról természetesen korai volna beszélni, hogy ebből személyszállitó vonatok lesznek, ez a fölhasználása a Bachelet pályának még ma is távol van.