Irta: Dr. Tüske Jenő

Az ujabbkori vasutigazgatásnak egyik tengelye lett a helyesen alkalmazott szociálpolitika. A multtal szemben még azok a magángazdasági üzemek is, amelyek könnyen változtatható személyzettel működnek, arra a belátásra jutottak, hogy a munkás energiájával való okos gazdálkodás növeli a vállalati sikert.

Ez az elv fokozott mértékben jut előtérbe a vasutaknál, ahol az üzem természete hozza magával, hogy a személyzet tulnyomo része álandó, vagyis a szolgálati viszony megalakitásának olyan, szabályzatok által biztositott előfeltételei vannak, amelyek az üzemet akadályozzák abban, hogy a csökkent munkaerejű alkalmazottaktól minden további következmények nélkül megszabadulhasson.

A beteg alkalmazottnak aránylag hosszabb időn át fizetendő illetmények nagy mértékben szaporitják az improduktiv kiadásokat és ezzel rontják az üzleti eredményt. Materiális okokból is szükség van tehát a munkaenergia konzerválására, az ezt fenyegető veszélyeknek megelőzés utján való elháritására, illetve arra, hogy ha az alkalmazott megbetegednék, munkaereje helyreállitásában ne legyen teljesen saját belátására és erejére utalva, hanem ebben őt a munkaadó intézményesen is támogassa.

Mindezek a feladatok részben a különféle szolgálatokban nyernek több-kevesebb sikerrel megoldást, részben pedig azáltal vannak biztositva, hogy a modern államok vasutjai, az alkalmazottak anyagi hozzájárulását is igénybevéve, a társadalmi biztositás gyűjtőfogalma alá tartozó szociális intézményeket létesitenek és tartanak fenn. Kétségtelen, hogy amikor a vasutak ebben az irányban már szinte versenyeznek egymással, az elhatározásokban szerepe van az altruizmusnak is. Nemcsak azért, mert a kultúra rohamos fejlődése a nagy vállalatoktól megkövetel ily irányu áldozatokat, hanem főként azért, mert a vasutak az államhatalommal való többé-kevésbé szoros kapcsolatuk folytán, kényszeritő szabályok nélkül is, etikai alapon kötelességüknek ismerik, hogy fölöslegeikből támogassák az állam szociális politikáját.

Egyrészt tehát az önérdek, másrészt ez az etikai kötelezettség azt eredményezte, hogy a kulturállamok vasutai mindenütt óriási összegeket forditanak az alkalmazottak jólétének fokozására és egészségének biztositására. Ebben a tekintetben a m. kir. államvasutak a békeévekben semmiben sem maradtak el a nagy nyugati államoktól. Az összeomlást követő elszegényedés, a romok eltakaritása, addig nem ismert nagy feladatokat halmozott fel, de tárgyilagosan meg kell állapitani, hogy a szociális gondoskodás a legválságosabb időkben sem szorult háttérbe, legfeljebb a haladás lassubbodott.

Közismert Bismarcknak az a kijelentése, hogy szociálpolitikát csak kedvező gazdasági viszonyok mellett lehet csinálni. Ha ezt a tételt a maga teljességében el kellene fogadni, akkor mi még mindig várhatnánk, holott a tény az, hogy az államvasutak a valóban kedvezőtlen gazdasági viszonyok közt is eredményes szociálpolitikát valósitottak meg. Ennek méltatása nem tartozik e cikk keretébe. Egyszerűen rámutatunk a fizetésrendezésre, - amelyet lehet kritizálni, de amelynél ezidőszerint nem lehet jobbat megvalósitani, - és az egész országban nagy arányokban keresztülvitt lakásépitésre, amely száz és száz vaggonlakót, vagy egyébként sulyos viszonyok közt lakó vasutas családot juttatott födélhez.

Ezek közt a megoldandó szociális feladatok közt egyike volt a legjelentősebbeknek a Betegségi Biztosit Intézet megalkotása. A volt vállalati és külön betegsegélyezési pénztár nem felelt meg céljának. Ezekben az alkalmazottaknak csak bizonyos kategóriái voltak biztositva, a nyugellátását élvezők pedig egyáltalán nem. A nyujtott szolgáltatmányok nem érték el a joggal várható mértéket, a legsulyosabb kifogás pedig az volt ellenük, hogy alapjában hiányzott a lehetőség a fejlődésre. Addig, amig a betegsegélyző pénztár a munkásbiztositó pénztár alá tartozott és fölöslegeinek tulnyomó részét oda kellett beszállitania, nem lehetett szó arról, hogy a tagok igényét nagyobb mértékben szolgálhassa, még kevésbé, hogy ezt a célt intézményének létesitésével is előmozdithassa.

Az államvasutak vezetőségének nagy érdeme, hogy az 1924. évi január hó 1-ével létesült és a fönt megnevezett két betegsegélyző pénztár helyébe lépő Betegségi Biztositó Intézet által a betegsegélyezés önálló gazdálkodás nélkül nem oldható meg. Figyelembevéve, hogy ennek az uj intézménynek kivétel nélkül tényleges alkalmazott és minden nyugellátásos kötelezett tagja és ezenfelül a családtagok közül az alapszabályok 13. §-a értelmében öt generáció igényjogosult, - a legszerényebb számitás szerint is mintegy 300.000 lélekről van szó, akiről ennek az Intézetnek gondoskodnia kell: Ez a hatalmas társadalom joggal igényt tarthat arra, hogy a járulékokban hozott áldozat, - amelyhez egyenlő arányban csatlakozik a vasutintézet, - neki magának gyümölcsözzék.

Már az első két esztendő elég volt annak bizonyságára, hogy a függetlenség a tagok szempontjából milyen nagyjelentőségű. A betegség, szülés és elhalálozás esetére biztositott segélyek messze meghaladják azt, amit a két előző pénztár nyujthatott és ezenkivül már is meg volt a lehetőség arra, hogy az előírt tartalékolás mellett a B. B. I. vezetősége maradandót is alkothasson. A régi központi orvosi rendelőintézet ellen jogos panaszok hangzottak el. A valóban kiváló és feladata magaslatán álló szakorvosi gárda legönzetlenebb igyekezete is csak relativ eredményeket érhet el a mostani szűkös, sötét, mindenképpen alkalmatlan helyiségekben és az ezekben elhelyezhető orvosi berendezéssel.

A megoldásra váró problémák közt tehát a legsürgősebbnek egy uj központi rendelőintézet felépitését kellett tekinteni, mert a betegsegélyezés csak akkor felelhet meg feladatának, ha megvan a lehetőség arra, hogy a sulyosabb, komplikált betegségek megfelelő speciális kezelésben részesülhetnek. Ezek az indokok késztették a B. B. I. vezetőségét arra, hogy a tagok érdekében egy uj – központi rendelőintézet épitését határozta el.

Az uj intézet tervrajzait a mellékleten közöljük, részletes leirását pedig az alábbiakban adjuk:

Az intézet a Podmaniczky- és Bulyovszky-utcák sarkán épül, mindkét utca felé előkerttel. Az épület beépitett alapterülete kb. 1000 m˛. A tervezésnél a főgond arra fordittatott, hogy minden egyes helyiség közvetlenül az utcáról, vagy a nagyudvarról nyerjen világitást és szellőzést, és ezáltal egészséges, világos helyiségek álljanak rendelkezésre. Ezt az elvet sikerült is keresztülvinni, és amint a mellékelt rajzokon látható, az összes rendelőhelyiségek és kórtermek az utcaoldalakra, a várótermek és egyéb mellékhelyiségek pedig közvetlen a nagyudvarra nyilnak.

Az épületbe két bejáraton jutunk, és pedig a Podmaniczky-utcai főbejárón és a Bulyovszky-utcai mellékbejárón, illetve kocsibehajtón. A főbejárón betérve közvetlenül a kapunál van a portáspáholy, ahol a betegek az utbaigazitást nyerik, és az esetleg náluk lévő podgyászt letétbe helyezhetik. Néhány lépcsőn felhaladva bejutunk a magas földszinten lévő nagy előcsarnokba, ahonnan széles lépcső és személy-, illetőleg betegszállitó felvonó visz fel az emeletekre, ugyanitt nyertek elhelyezést a férfi-, női- és személyzeti illemhelyek. Ebből az előcsarnokból balra indulva bejutunk a felvételi iroda várójába, honnan a felvételi iroda, gondnok, tanácsterem, igazgató-főorvos, könyvtár és orvosi ruhatár helyiségei nyilnak.

Továbbmenve találjuk a gyógyszertári várót, e körül csoportosul a gyógyszertár, laboratorium, kötszerraktár és csomagoló. A gyógyszertáron tul külön bejárattal az udvarról van a központi laboratórium három helyiséggel.

A főbejárattól jobbra közvetlen bejárással a kapualjból van a gyermekgyógyászati osztály, váró, rendelő és elkülönitő helyiségekkel. Ezután következik a Bulyovszki-utcai külön bejárattal és jobboldali lépcsőházzal kapcsolatosan a tüdőbeteg-osztály, rendelő, nagy váró, kezelő, fényterápia, Röntgen-, laboratórium helyiségeivel. Végül az intézeti gondnok lakása, 2 szoba az összes mellékhelyiségekkel.

A főlépcsőn felhaladva jutunk az I. emeleti nagycsarnokba, melyből közvetlenül nyílik a szeptikus (gennyes) műtőterem, előkészitővel és sterilező helyiséggel. A műtőhöz csatlakozik a jobboldalon a sebészeti osztály egy rendelő- és egy kezelőhelyiséggel. Folytatólag a nőgyógyászati osztály külön váróval és a személyzeti osztály három helyiséggel. Ezen osztályokhoz egy közös nagy váróterem van. A jobboldali lépcsőn feljutva teljesen elkülönitve van az urologiai osztály külön váróval, rendelő és kezelővel.

A főlépcsőtől balra, a műtőterem mellett van az idegosztály két rendelővel, azután a belgyógyászati osztály két rendelővel és laboratóriummal, folytatólag az orr-, torok- és gége-, valamint a fülészeti osztály két-két rendelőhelyiséggel és mind a négy osztály egy közös nagy váróteremmel. A baloldali lépcsőn az udvarból közvetlenül feljutunk az I. emeleten a bőrgyógyászati osztályba, annak várójába és onnan három kezelő-, illetve rendelőhelyiségbe.

Visszatérve a főlépcsőre, a II. emeleten azzal szemben van az asszeptikus (tiszta) műtőterem az előkészitő és sterilező helyiségekkel. Ettől balra és ajtóval kapcsolva van a fogászati osztály nagyváróval és öt kezelő-, illetve rendelőhelyiséggel. A főlépcsőtől jobbra van a központi Röntgen-osztály egy átvilágitó- és egy kezelőhelyiséggel.

A II. emelet többi részét a magánkórház helyiségei foglalják el, és pedig jobbszárnyon a női osztály 16 ággyal, nappalival, fürdővel, teakonyhával, ápolói szobával és illemhelyekkel. Itt talál elhelyezést az intézeti bennlakó alorvos kétszobás, fürdőszobás lakása, valamint az inspekciós orvos szobája. A bal oldalszárnyban van a férfiosztály 14 ággyal, különben teljesen ugyanugy, mint a női osztály. Itt nyert még elhelyezést a főápolói szoba is.

Tovább haladva a főlépcsőn, feljutunk a Manzard (tető-) emeletre, hol elhelyezést nyert az ápolónő-szoba, az intézeti kápolna, a női cselédek hálója, az intézeti főzőkonyha és a fehérnemű-raktár.

Lemenve a főlépcsőn az alagsorba, melynek padlója csak 60 cm.-rel van az utcai járdavonal alatt, beérkezünk baloldalt a vízgyógyintézetbe, várón és vetkőzőn keresztül bejutunk a vízgyógy- és therápiás fürdőkbe. Folytatólag a baloldali lépcső mellett van az orthopédiai osztály és műhely, valamint a vidékről beérkező férfi és női betegek egy éjjelre való elszállásolására szolgáló szobák és nappali, mely egyuttal a magával hozott ételek elfogyaszthatására is a betegek rendelkezésére áll.

A főlépcsőtől jobbra van a portás lakása, utána a kórházi konyha tálalóval és mosogatóval, valamint személyzeti étkezővel és a férfi cselédek alvó helyével. Ezentul következik a központi fütést és egyéb berendezést kiszolgáló gépész lakása, ki egyuttal a Bulyovszky-utcai kapunál a kapusi teendőket is végzi. A kocsibehajtó jobboldalán van teljesen elkülönitve a központi ferőtlenitő osztály, melyben úgy a személyek, mint a ruhák és egyéb felszerelések fertőtlenithetők. Ezen helyiség alatt van a hullakamra.

Végül a főlépcsőház alatt a mély pincében talál elhelyezést a központi fűtés, melegviztermelő stb. berendezés a szükséges raktárakkal.

Az egész épület a modern kor igényeinek és a közegészség minden feltételének megfelelően a legjobb kivitelben létesült. Az épülettervező és művezető épitésze Kappéter Géza okl. épitész.

A kivitellel a Betegségi Biztositó Intézet választmánya a beérkezett ajánlatok alapján a következő cégeket bizta meg:
1. Az összes épületipari munkákkal: Bogdánffy és Gerlóczy okl. épitész-épitőmester és Cséry Miklós okl. mérnök épitési vállalkozó cég.
2. Központi fütés, vizvezeték és csatornázási munkákkal: Kovács A. Ödön mérnök vállalata.
3. Villamos világitás stb. munkákkal: Orsovszky István mérnök vállalata.
4. Vászonredőny munkákkal: Magcsiner Albert cég.

A részletekre is kiterjedő leirásból és a közlött rajzokból megállapitható, hogy az uj intézmény nemcsak külsejében impozáns és művészies, de belső beosztása is mindent felölel, amit ily intézmény egyáltalán nyujthat. Igen értékes része a 32 ágyas kórházi osztály, amely lehetővé fogja tenni, hogy az operált betegeket ne kelljen távol eső és idegen kórházba szállitani és másrészt a szakorvosnak módja lesz arra, hogy az alaposság céljából megfigyelendő beteget helyben elhelyezhesse és azzal foglalkozhassék.

Az épitkezés ezen a héten már megindult és előreláthatóan egy éven belül átadható lesz áldásthozó rendelkezésének. A belső berendezés és az orvosi felszerelés kérdése anyagi szempontból ma még nehézséget okoz. Feltehető azonban, hogy az államvasutak e hó 16-iki Hivatalos Lapjában megjelent felhivás, amely a nagy és nemes cél érdekében a tagok áldozatkészségére apellál, azzal az eredménnyel fog járni, hogy a berendezés és orvosi felszerelés mindjárt a megnyitás alkalmával éppen olyan impozáns lesz, mint amilyen tökéletes maga az épület és mint amilyen szeretettel foglalkozik mindenki ennek az alkotásnak a megvalósitásával.