A Ganz-féle Villamossági Részvénytársaság gyárának produktumai mérföldkövek az elektrotechnika nagyszerű fejlődésének történetében. Ez a világhírű magyar gyár, melynek igen nagy szerepe van abban, hogy gyáriparunk ma közgazdaságunk elsőrangú tényezője, az összeomlást követő gazdasági romlás éveiben is mindent elkövetett, hogy régi, kipróbált munkásainak törzskarát foglalkoztassa s az elektrotechnika állandó  továbbfejlesztésében eddig kivívott előkelő helyét fentartsa.

A közelmultban is új elektromos vonatvilágítási rendszerrel lépett a nyilvánosság elé, mely - mint az eddigi kísérleti és gyakorlati adatok mutatják - a használatban napjainkig még el nem ért előnyöket biztosít s a gyár régi hírnevét csak öregbíteni fogja.

Épen ezért örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy amennyire lapunk kretei engedik - a vonatvilágítás rövid történetével kapcsolatban - ezt az új, mindenek fölött magyar - vonatvilágító berendezést ismertessük.

Kezdetben a vasuti kocsik  egyáltalán nem voltak világítva. Csak amikor a vasut már általánosabban ekzd elterjedni s az államok  lüktető vérkeringésévé válva forgalma tetemesen megnövekedik, szalad végig az első kivilágított vonat a drezda-lipcsei vasutvonalon.

Ezt követőleg Poroszországban IV. Frigyes Vilmos határozott parancsára kiadott rendelet 1844-ben kötelezővé teszi a vasuti kocsik kivilágítását "der Sicherheit und des Anstandes wegen". Amerikában az Albany & Buffalo Railroad 1843.-i menetrendje a kocsik világítását még mint a közönség csábítására szolgáló különlegességet emlegeti.

Természetesen ebben az időben még csak gyertyavilágításról lehetett szó. Ezt a világítási módot a világító technika lassú fejlődése miatt még hosszú ideig használták a vonatokon, bár annyira drága volt, hogy a vasuttársaságokat pl. Poroszországban a világítási rendelet végrehajtására pénzbírsággal való fenyegetéssel kellett kényszeríteni. A vasut és a világító technika fokozatos fejlődésével azonban megváltoztak a viszonyok.

Mikor a fényes sínpár már nemcsak szomszédos vidékeket kötött össze, hanem országokat, sőt világrészeket is szoros kapcsolatba hozott s az utasok nem órákat, hanem napokat töltöttek a vonaton, a vasutigazgatóságok a forgalom növelése érdekében kénytelenek voltak az utazást minél kellemesebbé, kényelmesebbé tenni.

Ebben nagy szerepet játszott a jó, kielégítő világítás is, mert az utasok nemcsak szórakozás, hanem a dolgaik elintézése céljából is olvasni vagy írni akartak a vonaton. Ezek pedig, hozzászokva lakásaikban, üzlethelyiségeikben, utcákon a fényes gáz, később elektromos világításhoz, nem nagyon voltak megelégedve sem a gyertya, sem az olaj, vagy Amerikában a petróleumvilágítással.

Ám a vonatoknak minden igényt kielégítő, jó világítása nem volt könnyű dolog. Azt a világítási rendszert, mely stabil berendezésnél a követelményeknek megfelelt, nem lehetett minden további nélkül a mozgó és részekre tagolható vonaton alkalmazni. A kisérletek végtelen sora kezdődött és az emberi akarat, az emberi kitartás lassan-lassan még a leküzdhetetlennek látszó akadályok felett is győzedelmeskedett s ma a gyertya, olaj, vagy a petróleum csak mint szükségvilágítás szerepelnek.

Az eredeti gyertyavilágítást Európában az olaj, Amerikában pedig, midőn 1860-ban Pennsylvániában rengeteg mennyiségű petróleumot találtak - a petróleumvilágítás szorította ki. De már a 60-as években megkeződik mindkét kontinensen a gázzal való kisérletezés.

Az első sikeres eredményt 1871-ben J. Pintsch érte el, aki olajgázvilágítással látta el a vasuti kocsikat. Ettől az időtől kezdve a gázvilágítás rohamosan terjedt. Néhány évvel később a gáz javítása, majd komprimált gáz és izzóharisnyák alkalmazása olyan lendületet adott e terjedésnek, hogy 1916-ban Dr. Hübbner Ottó adatai szerint lokomotivokon és kocsikon már 750.000 gázlámpa égett.

A gázvilágításnak ezt a nagymérvű elterjedését a villamvilágítással végzett kísérletek kudarca is elősegítette. Ezek a kísérletek 1881-ben kezdődtek, de a szükséges készülékek, különösen az akkumulátorok akkori tökéletlen volta leküzdhetetlennek látszó akadályokat gördített minden siker elé.

Mégis - éveken át tartó lázas munka után - a mult század utolsó éveiben sikerült az elektromos világításhoz szükséges készülékeket annyira tökéletesíteni. hogy az időközben szintén tökéletesbített s akkor már győzelmesen tért hódító gázvilágítással felvehette a versenyt.

Azután az izzólámpatechnika nagy előrehaladása - a régi nagyfogyasztású és csekély élettartamú szénszálas lámpától a kisfogyasztású, hosszú élettartamú gázzal töltött izzólámpákig - gyors iramban nagy elterjedésre segítette. E két világítási mód nemes versenyében az elektromos világításnak a gázvilágítás fölött egyik előnye a vasuti szerencsétlenségeknél tűnt ki, ahol a tartányokból kitóduló égő gáz hatványozott mértékben növelte a veszteséget, mind emberéletben, mind anyagban.

Az első ilyen nagy szerencsétlenség 1887-ben Berlin mellett Wannseenél történt, majd Limitónál Milánó közelében, később 1900-ban Offenbachban Frankfurt mellett, ahol a kiömlő gáz meggyulladása következtében az egész vonat összeégett.

E szerencsétlenségek - s a még ezután következők - fokozott mértékben terelték a figyelmet, a már szárnyakat bontó, veszélytelen elektromos világítás felé, melynek teljes győzelme ma már csak idő kérdése.

Ma Európában 40.000 villamvilágítású vasuti kocsi van. Ezeknek javarésze Olaszországra, Schweizra és Dániára esik, de az elektromos világítás nagy mértékben elterjedt Francia-, angol- és Németroszágban is. Magyarországon általában a gázvilágítás dominál, de elektromos világítású vasuti kocsink is egyre több lesz.