A MÁV betegségi biztosító intézete az uj rendelő Intézettel - bátran mondhatjuk - az ország legelső szociális intézménye lett, sőt, a külföldi látogatók elragadtatásából ítélve, becsületet szerzett kifelé is. A megnyitás óta eltelt idő most már stabil állapotot teremtett és a tapasztalatokkal teljesen meg lehetünk elégedve. Ez nem "pénztári" intézmény, ahogy ezt minden társadalmi biztosítási alkotásról lekicsinylőleg mondják, hanem "szanatórium", a fogalom legtökéletesebb értelmében.

Orvosaink kivétel nélkül a legnagyobb lelkesedéssel - és ezzel kapcsolatos sikerekkel - működnek, a bánásmód kifogástalan, az élelmezés pedig ízletességben, bőségben és változatosságban olyannyira elsőrangu, hogy ez talán már a luxus határán van, de senkinek se jut eszébe azt leszállítani, mert hiszen a jó élelmezés a leghatásosabb gyógyszer.

Ezek a körülmények okozzák, hogy az intézmény látogatottsága ma már 1200-1300 körül van naponta, ami a végső önfeláldozásig dolgozó szakorvosokat igazán sulyos feladat elé állítja. A vezetőség el is határozta, hogy - amint azt a pénzügyi viszonyok megengedik - vidéken is épít rendelő intézeteket, amelyek hivatva lesznek a tulságos igénybevételt levezetni.

A nyár végére uj és hatalmas fejlődés küszöbére érkezünk. Megnyitható lesz a rendelőintézettel szerves összefüggésben épülő nagy kórház s ezzel körülbelül 200 ágyunk lesz, kevés 5 ágyas szobától eltekintve, csupa 1-2 és 3 ágyas. Akkor fog igazán grandiózusan mutatkozni a Rendelő Intézet áldásos működése, ha ez a kórház megnyílik!

Mindenki elhelyezésre fog találni, aki itt kezelésre és ápolásra szorul, még pedig oly kiváló körülmények közt, amilyent a mi társadalmunk egyáltalán nem remélt, sőt amilyet a kivételes anyagi viszonyok közt élők se tudnak maguknak biztosítani.

Hogy azonban ezt a kórházat - most már magasra fokozott - igényeink szerint berendezhessük, ehhez nincs a B. B. I.-nek kellő anyagi ereje, hiszen óriásit teljesített idáig az építésekkel. Abban a tudatban, hogy a Rendelő Intézetet ma már mindenki ismeri és mindenki érzi, milyen nagy segítség az a nyomoruság napjaiban, a választmány azzal a kérelemmel fordult a Máv. igazgatóságához, hogy a berendezés megszerezhetése céljából vonjon le minden tagtól 1,5% járulékot.

Ez a rendelkezés a mult szombati hivatalos lapban meg is jelent. A levonás három egyenlő havi részletben történik, de mentesülnek alóla azok, akik április hó 10-ig szolgálati főnökségüknél - a nyugdíjasok számfejtőségüknél - bejelentik, hogy a levonás ellen tiltakoznak.

Nem hisszük, hogy akadjon, aki ne lenne már tájékozva arról, hogy mit jelent ez az intézmény és megvonná ezt az önkéntes támogatást. Nem hisszük, hogy akadjon, - akármilyen nehéz viszonyokat élünk - aki ne gondoljon arra, hogy őt magát vagy hozzátartozóit is elérheti a sors sujtó keze és rászorul erre az alkotásra, amelyik, mint a gondos édesanya, áll mellettünk és nem hisszük, hogy bárkinek kibírja a lelkiismerete, hogy megvonva ezt a 1,5%-os támogatást, alázatosan kopogjon ezeken a szent kapukon felvételre, ha itt van a baj!

Mégis lehet, hogy a nehéz gondok a legmegértőbb léleknek is azt parancsolják, hogy kivonja most magát az általános áldozatkészség alól. Megnyugtatjuk ezt a gondokkal küzdő nemes testvérünket: ebbe az intézetbe akkor is emelt fejjel jöhet, mert itt mindenkinek minden beteg ember iránt tele van a szíve szeretettel!