Németországban Benz építette az első üzemképes mótorkocsit és Daimler az első valóban használható auto-mobil mótort, de további fejlődésük e szerkezeteknek majdnem kizárólag francia földön ment végbe. Csak a Franciaországból való visszahatás és mindenekelőtt a Németországban az utolsó évtizedben mutatkozott nagy gazdasági és műszaki fölendülés hozta létre itt is az automobil ipart, mely műszakilag ma már a franciával legalább is egyenrangu. A német automobil-iparról, a következő sorokban kimerítő képet természetesen nem adhatunk; elegendőnek tartjuk Benz és Daimler, valamint két fiatalabb, szintén németországban keletkezett gyár példáján bemutatni, hogy alakultak át lassankint a régebbi typusok a mai, modern építési formákká.

A Daimler-kocsik egyik legrégebbikén, az 1894-ikin (63. ábra) már meg van valósítva a fogaskerék és lánchajtás, a mótor azonban még mindig az ülés alatt van elrejtve s a kormányzás egészen a kerékpárét utánozza.

Ezután az ismeretes szijhajtásu Daimler-kocsik következtek, az ülések alatt elhelyezet Phönix-mótorokkal. Ez az alak 1896-ig tartotta fönn magát, de még 1898-ban is épültek ily rendszerü jármüvek. A kormányozás még akkor egészen maradi volt, a forgózsámoly egy egyszerüsített alakjában volt még a kerékcsapok kikormányozása helyén, mely utóbbit Levassor már 1894. óta kizárólag használt.

A hajtókerekeken alkalmazott belső fogkoszoru és a magában véve kitünő, teherkocsikon még ma is beváló rugalmazás, a 6 HP. esetén is már igen magasra épített kocsikat még vizönözelőttibb színben tünteti föl.

Az akkor elért üzembiztosság azonban már egyenes fényesnek mondható. Stuttgartban és Berlinben még ma is közlekedik egy-egy ezen időből származó veterán kocsi, még pedig a legmegerőltetőbb üzemben – t. i. mint a bérkocsi – és pedig tulajdonosaik teljes megelégedésére.

Ebből az időből származik a modern Mercedes-kocsi egy szerkezeti részlete: a sebesség változtatására szolgáló coulissa – és hasonlóképen a régi négy szíjjal működő áttételből közvetve kifejlődött a mai Daimler-kocsik megosztott train balladeurje.

1896-tól 1899 és 1900-ig Daimlernél is elülálló mótort találunk, valamint fogaskerék és lánchajtást. De a kocsik még mindig esetlenek, tulságos magasak és nehezek voltak. És ekkor – egy csapásra a modern automobil áll elénk. A Mercedes-Simplex, mely a Phönix nyomába lép, ami alakját illeti, már alig tökéletesíthető tovább és tényleg a Daimler-müvek az utolsó három év alatt csak egyes részletekre, továbbá a munkára vonatkozó tökéletesítésekre szorítkoztak.

E helyen is csak ismételhetjük, hogy ha a mótorikus hajtásra vonatkozólag nem áll be valamilyen alapvető változás, akkor a személyszállításra szánt mótorkocsi typusa lényegében lezártnak tekinthető. 1902-ben, Daimler Pál typusában, egy olcsóbb kocsik építésére irányuló kisérletet látunk, az 1901-iki 8-11 HP. Mercedest szintén erre irányuló kisérletnek kell tekintenünk. Bár ezen typus kitünőnek mondható, mégsem lehet azt állítani, hogy csupán kereskedői szempontokból törekedtek mindinkább erősebb kocsik építésére. Végre az erősebb kocsi egyuttal mindenkor jobb is.

A Benz-féle járművek továbbfejlődésének ismertetése előtt még a Dürkopp és Adler-gyártmányok példáján, akarjuk megmutatni, hogy a német gyárak a Franciaországból átszármazott fölfogásokra támaszkodva, mint jutottak el a ma nemzetközivé vált építési alakhoz.

A Dürkopp-féle kocsik ama 20 typus (1899-től máig), mely a 80-104. ábrákban van föltüntetve, még korántsem meríti ki mindama építési formákat, melyek ezen aránylag rövid idő alatt a gyárból kikerültek.