Samarjay Lajos elnökigazgató előadása az államvasutak racionalizálásáról

Samarjay Lajos államtitkár, a M. Kir. Államvasutak elnökigazgatója "Racionalizálás az Államvasutaknál" címmel nagyszabásu előadást tartott a minap.

A bevezetésben rámutatott arra, hogy a műszaki racionalizálásnak alkalmazkodnia kell a kereskedelmi racionalizáláshoz. Az immár száz éves vasutnál megtaláljuk a racionalizálás minden előfeltételét. Szólt a racionalizálás végcéljáról, az ideális racionalizálásról. Ennek a nehézségeit sok jóakarattal, nagy szívóssággal és legtöbbször csak sulyos pénzáldozattal lehet leküzdeni. Előadásának itt következő részét szószerint közöljük:

"Ideális volna a vasutügy racionalizálása szempontjából oly hazai közélet is, mely a vasut helyzetével is számolna s melyben a protezsálgatás és kedvezményezés nem lépne az önös magánérdek területére. Oly közélet, mely több önzetlenséget mutat fel és a puritánul szolgált közérdek legnagyobb tiszteletét testesitené meg. Akkor lehetne arról szó, ami előttünk, vasutasok előtt a racionalizálás terén mint ideál lebeg.

Szó lehetne akkor az energiákkal való okos gazdálkodásról, a személyzeti politika tervszerü megvalósításáról, a személyzet anyagi helyzetének a szolgálat nehézségéhez mért rendezéséről, az egyéni teljesítmény méltányos honorálásáról, az ambíciót, különösen pedig a kiválóak ambícióját fokozó eszközök tervszerü kiépítéséről.

Szó lehetne a párhuzamos munkáltatás kiküszöböléséről, az egyéni felelősség erőteljes érvényesüléséről, a gazdaságosságnak és ésszerü takarékosságnak minden téren való céltudatos keresztülviteléről. Ideálként nézünk néhány nagyobb berendezés és létesítmény felé is.

Mindenekelőtt ideális volna oly vasuti hálózat, melynek fővonalai nehéz sulyu felépítménnyel és elsősorban a nemzetközi vonalak kettős vágánnyal volnának megépítve, melynek állomásai megfelelő vágányzattal, szigetperronokkal, modern rakodó- és biztosító berendezésekkel volnának ellátva.

A budapesti pályaudvaroknak a mai kornak megfelelő átépítése, esetleg uj, nagy fővárosi pályaudvarnak, vagy pályaudvaroknak megfelelőbb helyen való megépítése, a modernizált vonalakon a dispatching-rendszer alkalmazásával a forgalomnak leggyorsabb lebonyolitása, az anyaggazdálkodás terén a vasutintézet érdekeinek legmesszebbmenő figyelembevétele és sok más egyéb kérdés mind arra a lapra tartozik, melyet az ideális racionalizálás felirattal láthatunk el..."

A kérdés gyakorlati részére áttérve, az emberanyagnál a szinvonal és a kihasználás szempontjait hangsulyozta és rátért a pszichotechnikai laboratórium hivatására. A személyzet helyes kihasználása, jobban mondva észszerű megterhelése a másik fontos kérdés. Az elnök nem mehetett el e fejezet mellett anélkül, hogy meg ne emlékezett volna a vasutasság önfeláldozó és lelkes munkájáról és különösen az alsóbb tisztviselői kategóriába tartozó családos emberek nehéz megélhetéséről.

A tarifarendszer racionalizálásáról szólva elmondotta, hogy uj reformdíjszabásunk szerkezetét számos külföldi vasut átvette. A díjszabás gyorsabban és könnyebben tud simulni a gazdasági élet követelményeihez és így az ma a rendkívül sulyos gazdasági helyzetben is megállja a helyét. A MÁV rétegeződésében még lát összevonási és egyszerűsítési lehetőségeket.

A hatásköri decentralizáció  erőteljes keresztülvitele lebeg a szemei előtt és nem titkolja azt a törekvését, hogy a felülvizsgálati fórumok számát apasztani kívánja. A vasuti vágány és annak minden alkatrésze elsősorban tekinthető a normalizálás tárgyának.

A racionalizálást ezen a téren a forgalomhoz való alkalmazkodás elve alapján szolgálja a MÁV, amelynek a hálózatán ma már tulnyomóan háromféle sinrendszert használnak. A 8000 km. hosszu hálózatnak körülbelül a fele elsőrangu, fele másodrangu vonalból áll. Az elsőrangu vonalak a felépitményének 45% husz évnél, 23% pedig 30 évnél idősebb. A másodrangu vonalak felépítményének már 60%-a idősebb harminc évnél.

Ebből legközelebb 420 km-t cserélnek 18 millió pengő költséggel. A pályakorrekciók módszerének alkalmazásával igyekszik fokozni a MÁV a fontosabb vonalak teljesítőképességét. Az elnök érdekes példákat mutatott be erre vonatkozóan.

Rendkívül fontosak a jó rendező-pályaudvarok. 1916-ban megkezdték a modern északi pályaudvar rendezését. 150 millió koronába került volna a terv, amely azonban abbamaradt. A budapesti pályaudvarok végleges rendezésének az ügye ugyancsak állandó problémája a MÁV-nak. A Nyugati-pályaudvar teljesítőképességét állandóan csökkentette, hogy a kétvágányu szobi és ceglédi vonalak a pályaudvar előtt az Állatkertnél egy kettősvágányu vonalban egyesültek.

Most olyan átalakító munka folyik, amelynek végrehajtása után a szobi és a ceglédi kétvágányu fővonal egymástól függetlenül és egymás mellett halad be egészen a Nyugati-pályaudvarnak megfelelő indító és érkező vágánycsoportjáig. Az átalakítás révén 50%-kal fokozzák a pályaudvar teljesítőképességét. Ez már ezen a nyáron megtörténik.

Az előpályaudvarok közül a legjelentősebb Kelenföld. Itt huszonnégy óra alatt mintegy 160 vonat halad át. Az állomás régi, szűk és célszerűtlen. Több évre elosztva tervezik Kelenföld átépítését.

A járműparkkal való gazdálkodás terén a lehető legintenzivebb kihasználásra törekszik a MÁV. Igy olyan tipusu mozdonyokat készittet, amelyeket minél több vonatnemnél lehet alkalmazni. A személykocsiknál érdekes ujítás, hogy a gyorsvonati négytengelyű személykocsiknál áttértek a teljesen vasból épült kocsiszerkezetekre, amelyek a legnagyobb biztonságot nyujtják. A III. osztályu ilyen vasszerkezetü kocsiknál a középátjárós, két nagy szakaszra való beosztás helyett áttértek az oldalfolyosós, zárt szakaszokkal biró kocsikra, amivel megelőzték a középeurópai nagyvasutakat.

A pénzügyi politikáról is érdekes kijelentéseket tett az elnök, aminek eredménye a gazdasági élet intenziv megfigyeléséből származó harmoniában mutatkozik.

A vasut nemzetközi vonatkozásairól ezeket mondotta: "Állandó küzdelmet kell folytatnunk még a szomszéd államok vasutainak azon állandó törekvése ellen, amelyekkel a nemzetközi forgalmat vonalaink és országunk megkerülése utján igyekeznek lebonyolitani, mely törekvést  erősen megkönnyíti a trianoni határ folytán megcsonkitott ország területi helyzete.

Hogy azt a forgalmat, melynek természetes utja rajtunk át vezetne, részünkre biztosithassuk, sokszor oly dijszabási intézkedéseket is kell tenni, melyek az államvasutakra csak minimális hasznot jelentenek ugyan, ellenben forgalmunk növelése, vonalaink jobb kihasználása és ily módon üzemi költségeinknek helyesebb megoszlása szempontjából mégis racionálisnak mondhatók."

A motorkocsik beállítása forgalomszerző eredménnyel járt. Részletesen ismertette Samarjay Lajos az ügymenet racionalizálásának komplikált problémáját. A gépesítésre még nagy szerep vár az Államvasutaknál, különösen a Leszámolási Irodában.

Az egyénnek éreznie kell, hogy őt az intézettel szemben teljes felelősséggel terheli. A tulzásba vitt ellenőrző apparátus elhomályosíthatja ezt a felelősségérzést. A helyszíni ellenőrzést a központok részéről stichpróbákra korlátozzák és apasztják az ellenőrző utazások számát.

A pályafentartási szolgálatban az akkordmunka bevezetése és a körzeti beosztáson alapuló maximális órabérrendszer, a széngazdálkodásnál a szénmegtakaritási jutalék bevezetése, a műhelyi munkáltatásnál a cserejavítási rendszer alkalmazása, a szigoru taylorizálás és az időakkordok bevezetése alkották a racionalizálás legfőbb állomásait.

Folyik az alkatrészek normalizálása is. Az utasforgalom fejlesztése érdekében áldozatoktól sem riad vissza az Államvasut. A megtakaritás példájául felhozta, hogy három fővonalon egy-egy gyorsvonatpár megszüntetése az Államvasutaknak két és fél hónap alatt mintegy háromszázezer pengő megtakaritást jelent.

A nyári időszámitás praktikus terve a környező államok ellenzése miatt végleg lekerül a napirendről. Az anyaggazdálkodás terén a kartotékrendszer bevezetése és a készletek normalizálása oda vezetett, hogy az Államvasutaknak az anyagokban való fekvő tőkéjét lényegesen sikerült csökkenteni.

Ez a csökkentés a legutolsó három évben mintegy 20 millió pengőt tesz ki. Samarjay Lajos nagy előkészületrevaló előadása mindenütt nagy figyelmet keltett. Legközelebbi számunkban behatóan foglalkozunk azokkal az ideákkal, amelyeket az elnök racionalizálási tevékenysége kiemelkedő pontjaiként jelölt meg.