1804. február 21. Angliában a Penydarren Vasmű iparvágányain végiggördült egy meglehetősen félelmetes szerkezet. A füstölgő, gőzölgő, hangos masinának akkor még neve sem volt, de a jelenlévő közönség nem kis ámulatára láthatóan energikusan vonszolta a mögé kötött csilléket. Akik ezt látták talán arra gondoltak, hogy már megint egy őrült feltaláló riogatja feleslegesen a világot, talán voltak akik sejtették, hogy a halhasú síneken araszoló szerkentyű még nagy hasznára lehet a bányaiparnak. A legnagyobb fantaszták sem gondolhatták azonban, hogy ami előttük van az a jövő megtestesült anyagi valójában.

Bizony az a szerkezet Richard Trevithick (1771-1833) alkotása, az első gőzmozdony volt. Trevithick életéről nem sokat tudunk, de az biztos, hogy Illoganben született. Ez egy igen jeles hely, hiszen innen importálták az ókori görögök és Karthágó mesterei az ónt, amiből rézzel vegyítve kiváló minőségű bronzot tudtak előállítani. Az antik világ kereskedői meg is tettek mindent, hogy titokban tartsák a minőségi ón forrását. Richard apja utazógépész volt, afféle mozgó szerviz. A bányákban tartotta karban a gőzszivattyúkat. Így főhősünk Newcomen és Watt-féle gépek között nőtt fel segédkezve édesapjának. Végül is a Hornblower műhelyben kötött ki, ahol hamar elismerést vívott ki magának. Ezt követően gépműhelyt alapított ahol azt tervezte, hogy az alkatrészeket máshol gyártatja le, ő majd csak az összeszereléssel, beállítással fog foglalatoskodni. A gondolat helyességét napjaink autógyárainak gyakorlata fényesen bizonyítja. Volt egy másik ötlete is, mégpedig, hogy az addig szokásos 1,3-1,8 atmoszférás gőz helyett 5-6 atmoszférás üzemi nyomást kéne használni, a jobb hatásfok és nagyobb teljesítmény elérése végett. Az élet bebizonyította, hogy ez az elképzelés is helytálló, csak éppen akkoriban a gyártástechnológia hiányosságai miatt ez szinte kivihetetlennek látszott. Nem mellékesen ezzel az ötletével szerzett magának egy nagyon kellemetlen, és befolyásos ellenséget, James Watt személyében, aki a legnagyobb ellenzője volt mindenféle nagynyomású gépnek. Hosszas kísérletezés, és a nehézségek legyűrése után elkészült a nagynyomású kazán, a hozzá alkalmazható géppel. Erre a szerkezetre alapozva készíti el közúti gőzkocsiját, valamint az abból eredeztethető gőzmozdonyt is.

Sajnos az első gőzmozdony nem indította el az ilyen irányú fejlesztések, találmányos sorát. Furcsa módon a sínek alkalmatlansága gátolta a további haladást. Az akkori vágányok nem bírták el a nehéz vasszerkezeteket, azok alatt széttörtek. Trevithick mozdonyát leszerelték, és félstabil gőzgépként használták tovább. A gép ma a londoni Science Museum-ban megtekinthető, nem kis büszkeséggel eltöltve a múzeum kezelőit.

Az 1804-es dátum óta 200 év telt el. Ez idő alatt a gőzmozdony, és a vasút hihetetlen hatást gyakorolt az emberiségre. A városok közötti napokig tartó utazást órákra rövidítette, a tömegeknek is lehetőséget nyújtott a kényelmes, olcsó közlekedésre. Az iparra gyakorolt hatás szinte felfoghatatlan, de még a hadászat sem maradhatott a régi a gőzmozdony hatása miatt. Egyes hadtörténészek azt vallják, hogy az észak amerikai polgárháború megnyerését az unionisták nagy mértékben a fejlettebb vasúthálózatuknak köszönhették.

Az 1800-as években a gőzmozdonyok segítségével népesítették be a kontinenseket. A friss árú új értelmet nyert az által, hogy a szállítási idők lecsökkentek. A gőzmozdony és a vasút nagyban segítette az ipari szabványosítás folyamatát, és önmagában iparágakat teremtett meg.

Ezt a hatalmas fejlődést bemutatandó, valamint a gőzmozdony történetében szerepet játszó embereknek állított emléket a Közlekedési Múzeum. 2004.VII.21 és 2004.X.15. között időszaki kiállítást rendezett 200 éves a gőzmozdony címmel, a múzeum Budapest Városligeti körút 11. szám alatti épületében.

A kiállításra belépve a jobb oldalon kis üveg vitrinekben 10 db. 1:16 léptékű mozdonymodell volt elhelyezve. Ezek Szalay Tihamér munkái, és a gőzmozdonyok fejlődésének kezdeti lépcsőit nagyon jól végig lehetett követni ezen remekművek segítségével.

A vitrinek mögött a gőzmozdonyok technikáját bemutató kazán és vezérmű maketteket helyeztek el. A kiállító terem középrészén nagyméretű vitrinekben több különféle mozdonymodellt találtunk, de voltak itt szemléltetési céllal preparált, valódi alkatrészek is. Különösen ötletes volt a HO léptékarányú, Stephenson 1829-es Rocket-jétől a Norfolk and Western J. 1950-es mozdonyáig terjedő mozdonytörténelem egyetlen tárlóban (2.ábra). Megcsodálhattuk a MÁV híres nagy mozdonyit (MÁV 303, MÁV 424, MÁV 601), de kiállításra került egy 1:5 léptékű Rocket modell is.

A bal oldali falakon a gőzmozdonyok történetét, az egyes szerkezeti elemek fejlődését bemutató képek írások voltak elhelyezve. Ezek a táblák nagyon sok hasznos ismeretet tartalmaztak. De itt találtunk szép mozdonyfotókat is.

A kiállítás viszonylag kis területen volt elhelyezve, de ezt jól ellensúlyozta a sok ötletesen berendezett tárló, és a szebbnél szebb mozdonymodellek. Külön elismerés illeti azokat a nagy szakértelemmel rendelkező modellezőket akik elkészítették ezeket.

Sajnos a kiállítás 2004.10.15.-én bezárt, de remélhetőleg a múzeum megemlékezik a gőzmozdony 201. éves évfordulójáról is, vagy ha mégsem akkor a sok szép kiállított darabot viszontláthatjuk az állandó vasúttörténeti kiállításon. Apropó állandó kiállítás. Aki nem jutott el valamilyen okból az időszaki tárlatra ne keseregjen, hiszen a Közlekedési Múzeum világhírű 1:5 léptékű mozdonymodell gyűjteménye bármikor megtekinthető.

http://sry.atw.hu/200.htm