Budapest, augusztus 2.

A Magyar Távirati Iroda jelenti:
A magyar köztársaság kormánya az alábbi felhívást intézte a felekezetek papjaihoz:
A szovjet hadsereg főparancsnokságának megbízásából az Ellenőrző Bizottság elnöksége levelet intézett a magyar kormányhoz, amelyben megállapította, hogy Magyarországon az utóbbi időben elszaporodott a szovjet hadsereg katonái ellen elkövetett támadások és merényletek száma s megállapította, hogy a megszálló hadsereg és a magyar nép békés együttélésének munkálásához nem nyújtottak segédkezet mindazok a társadalmi szervezetek és tényezők, elsősorban a katolikus papság, amelyeknek népünkre az említett vonatkozásban hatásuk lehetne.

A magyar nép lelki kérdéseinek gondozásánál elsősorban jön számításba a magyar papság és ezért a magyar kormány felhívással fordul a felekezetek papjaihoz:
A világháború és a némeg megszállás szörnyű szenvedései után a Vörös Hadsereg rengeteg véráldozattal szabadította meg hazánkat az elnyomó németektől és náci-bérencektől. A Vörös Hadsereg az egyház megbecsülésének szándékával lépett magyar földre. A felszabadulás után az egyházak vezetői számos esetben megállapították, hogy a Vörös Hadsereg egyházak, intézményeik és papjaik iránt főparancsnokságának szándékához képest olyan viselkedést tanúsított, amely mindenfelé a legnagyobb megnyugvást keltette. Jórészt ennek tulajdonítható, hogy a demokratikus átalakulás szerte az országban az egyház megbecsülésének és tiszteletben tartásának jegyében történt.

Keresztülmentünk egy forradalmon, amely a Vörös Hadsereg jelenlétében véráldozat nélkül folyt le és amelyből az egyházak erkölcsileg nemcsak érintetlenül, de még inkább megerősödve kerültek ki. Megszületett a demokratikus rendszer, ősi intézményeinknek, elsősorban egyházainknak megtartása és szabad munkálkodása mellett. Ennek az átalakulásnak eredményeit mindnyájunknak el kell ismernünk. De nemcsak a demokratikus újjászületés ténye ment végbe belső forrongások nélkül, hanem a demokrácia eredményeket is ért el. A felbomlott államszervezet demokratikus formában ismét működik. A magyar nép évszázados vágyait teljesítette hatalmas reformalkotásaival, megbecsülést szerzett a háborút vesztett magyar nemzetnek nyomban a háború befejezése után. S most ott áll a demokrácia legnagyobb erőpróbája, a stabilizáció előtt és nincs kétség aziránt, hogy ez a nagy erőpróba is sikerrel zárul a magyar nép javára.

Mindezeket az eredményeket elérthetjük fegyverszüneti állapotban megszállott országként a Vörös Hadsereg jelenlétében. A tárgyilagos magyar papságra vár az a feladat, hogy ott, ahol a politikai felvilágosító munka nem érné el célját, népünknek mindezt megmagyarázza.

Vállalja magára a magyar papság, hogy félreállítja azokat, akik elfogultan szembehelyezkednek a nagy átalakulás vívmányaival s az itt-ott még megmutatkozó hibák miatt a Vörös Hadsereg vagy a demokrácia iránt ellenszenvet igyekeznek kelteni. Vállalja magára továbbá, hogy pozitív módon hirdeti a demokrácia eszmei magasrendűségét és figyelmeztet arra a hálára, amelyre mindnyájan kötelezve vagyunk a Vörös Hadsereg iránt, hogy jelenlétében tiszta és békés eszközökkel mehetett végbe ez a nagy átalakulás. A demokrácia nem ellensége az egyháznak és a jövőben sem válik azzá.

A demokrácia a tisztult magyar életet hirdeti és a lelkekben való megtisztulásnak épp úgy őszintén örül, mint a politikai megtisztulásnak. A demokratikus köztársasági állam és az egyház vállvetve kell, hogy harcoljon a nemzet egészséges fejlődéséért és amilyen mértékben támogatja az egyház nehéz erőfeszítéseiben a demokratikus államot, épp olyan mértékben számíthat az állam támogatásra is. Támogatni kell a demokráciát külpolitikai törekvéseiben is és éppen ezért örökké ápolni kell népünk lelkében azt a hálaérzetet, amellyel a felszabadító és demokráciánk kialakulásában nekünk segítséget nyújtó Vörös Hadsereg iránt érzünk.

Nem hívjuk a magyar papságot a pártpolitika mezejére, csupán azt kérjük, hogy a maga területén segítsen az egészséges, kívánatos, sőt elengedhetetlenül szükséges jóviszont a Szovjetúnióval biztosítani és megerősíteni népünkben a bizalmat demokratikus berendezkedéseink iránt. A köztársasági kormány kinyilatkoztatja a maga részéről, hogy kész az egyházak jogait továbbra is biztosítani és hitbuzgalmi feladataik teljesítésében támogatni. A kormány e felhívását is bizalommal intézi a papsághoz, mert nincs kétsége a tekintetben, hogy baráti szavát nemcsak meghallgatja, de kész megfogadni is.

A magyar köztársaság kormánya