Berlin, január 19.
(Német Távirati Iroda) A német vasárnapi lapok behatóan foglalkoznak Churchill glasgowi beszédével.

Feltehető - irja a Völkischer Beobachter -, hogy Churchill beszéde nem annyira a glasgowi bányászoknak, hanem Mr. Hopkinsnak szólt, akinek ez angol miniszterelnök még egyszer tudtára akarta adni, mennyire sürgős az amerikai segitség. Az amerikai politikusok pedig - jegyzi meg a lap - továbbra is Roosevelt nyomdokain haladnak.

A Völkischer Beobachter végül emlékeztet arra, hogy volt idő, amikor az Egyesül Államok a tengerek szabadságáért küzdött. Ha az Egyesült Államok most felhagy ezzel a küzdelemmel, más hatalmaknak kell a helyébe lépniök és meg kell akadályozniok egyszersmindenkorra, hogy egyetlen hatalomnak meg legyenek az eszközei, hogy más népeket tengerzár és kiéheztető háboru utján kényszeritsen az angol érdekek szolgálatára.

A ,,Deautsche Diplomatisch-Politische Korrespondenz" az angol miniszterelnök glasgowi beszédéhez fűzött megjegyzéseiban megállapitja, hogy Churchill ebben kettős szerepre vállalkozott. Egyrészt kijátszotta Hopkins urat sok skót hallgatója előtt, mint fontos , játékához nélkülözhetetelen mellékszereplőt, másrészt Hopkins ur előtt az ezrekre menő glasgowiakkal játszott, mint statisztákkal.

Beszédének értelme és célja kettős feladatnak felel meg, vagyis egyrészről ki akarta emelni, miért harcol Anglia, másrészről rá akart mutatni a küzdelem nehézségeire és veszedelmeire, amelyek nélkülözhetetlenné teszik az angol nép szakadatlan készenlétét és éberségét, valamint Amerika fokozott segitő tevékenységét.  (MTI.)