Egy uj gyorsvasut

Nemrégiben irtunk az egysinü vasutról, amely az archimedesi pörgettyü rendszeren alapszik, s amellyel a kettős sinü pályákon járó közlekedési eszközöknél sokkal nagyobb sebesség érhető el. Sok más elönyét is fölemlítettük az egysinü vasutnak a kétsinüekkel szemben, de viszont a hátrányait is elmondtuk.

Alapjában véve hátránynak nem is volnának ezek a kifogások nevezhetők, inkább fogyatékosságok, amelyeknek kiküszöbölése révén azok ismét csak az előnyeit növelnék az egysinü vasutnak.

Azonnal szembetünö fogyatékossága a Brenan-féle egysinü vasutnak az egyensulyozás. A pörgettyüknek állandóan igen nagy sebességgel kell forogniok, hogy a járómü föl ne boruljon, s e forgatás állandóságáról minden elképzelhető eszközzel kell gondoskodni. Igy az is fontos volt, hogy az egysinü vasut akkor se boruljon föl, ha a pörgettyük megállnak. E célra külön billesztő és támasztó szerkezet szolgált. Ha ezeket az apróságoknak látszó igen fontos körülményeket figyelembe vesszük, s ezeket a most bemutatott képen és rendszeresen vizsgáljuk, azt látjuk, hogy ez a rendszer nem más, mint javitott Brenan- és Scherl-féle egysinü vasút. Valójában nem is egysinü pálya az, mert a futópálya lenn ugyan egy sin, de a kocsi tetején is van egy sin, amely a vezetés céljait szolgálja. Könnyü belátni, hogy igy kettős sinszál alkotja a pályát, tehát nem egészen illik e rendszerre az egysinü pálya elnevezés. Igy e vasút középfaj a rendes kétvágányu és a lapunkban már ismertetett egysinü pályák között.

Az alsó sin tehát a vasút hordó sinszála, a felső a vezetés, tehát az egynesuly biztositására szolgál. Az alsó részen épen ugy, mint a Brenan- vagy a régi Keorney-féle rendszeren a járóműveknek egy kerékrendszere van. Két-két kerék egy vonalban. A kocsi felső részén ugyanolyan elrendezésü két-két szintén egy vonalban fekvő kerék van, amelyeknek a tengelye a kocsi felső részén alkalmazott rugószerkezettel szoritódik a felső sinszál csatornás vájatába, esetleg a kerék vájatába illeszkedjék bele a sinszál. Bármily tágulása, vagy szükülése a két sinszál közének kiegyenlitődik a felső kerék tengely rugóján. Egyetlen pillantás a rajzunkra, mindent tökéletesen megértünk. Az egysinü vasút alsó pályája rendes egysinre berendezett pálya. A felsö sin tartására helyenkint gyürű alaku tartók vannak fölállitva, amely adott esetben mindjárt alagut-gyürü is lehet.

A vasút üzeme a következő elvek szerint történik: Az egyenes pályán a felső kerekek nem találnak igen nagy surlódási ellentállásra, mert a kocsi megtartja irányát már a sebességnek következtében is, épen ugy, mint az a kilött puskagolyónál látjuk, amelynek szintén nem kell külön vezeték, hogy pályáját betartsa. Sokkal nagyobb sebesség érhető el ennél a vasutnál, mint a Brenan-féle egysinü vasutnál, s a kétsinü pályán futó rendes vasutak sebességénél pedig aránytalanul nagyobb sebesség állitható elő.

Azonnal szembetünö ennek a bizonyitásánál, hogy a vasút pályája lejtös. A tervezet szerint a vasúti pálya minden egyes állomás után esésben épülne, ami a motorikus erökifejtés mellett csak fokozza a lefutó kocsik sebességét, s midőn uj megállóhelyhez közeledik a vonat, a pálya emelkednék, amely viszont fékezö hatással van a kocsikra anélkül, hogy különleges fékezö szerkezet rongálná a járómüveket.

Ez az elv, mint tudjuk, nem uj, hiszen a hullámvasut rendszert jól ismerik olvasóink, láttak már ilyet, sőt ültek is talán már ilyen vasuton. Itt a felsö sin vezetésnek nincs is rendeltetése. Ellenben a köriveknél annál inkább érvényesül a vezetö felsö sinszál. Ez a javitott Kearney-féle gyorsvasut-rendszer igen nagy jelentöségü, különönsen földalatti vasutnál, ahol a felsö sin vezetés a nyilt pályán alkalmazásra kerülö gyürütartók nélkül, magán az alagut felsö részén elhelyezett sinnel lehet elvégezni, ami lényegesen még olcsóbbá teszi az épitést.

Hogy mennyire komoly ez a vasúti rendszer, mutatja az a körülmény, hogy a francia kormány Nizza és Montekarló között ezzel a rendszerrel épiti meg legujabb vasutját. Az uj Riviera vasút Nizzában épitett földalatti állomásból indl ki, két kilométeren át földalatt fut egészen a sziklás tengerpartig, s itt a sziklák szélén készitett fél alagutban halad a szerpentinut alatt, közvetlenül a tenger fölött. Sok helyen elhagyja a sziklás partot, s merész egyenes vonalu viadukton keresztül, átszeli a tenger kisebb-nagyobb öbleit, majd ismét alagutakkal szeli át a hegyorrokat, s igazi hullámvasut módjára hol lenn, hol fönn szalad a hegyek szélein. Valóságos levegö-vasút lesz, s igazi csudája a vasúti technikának. A Kearney-féle rendszer ezt a megujhodást tartja a jövő vasutjának. Ha a nizza-montekarlói egysinü Kearney-féle vasút megépül, s az üzemben beválik, nagy és széles perspektiva nyilik meg az egysinü vasutak számára.

Ha csak arra gondolunk, amiröl több izben irtunk, hogy az egysinü pályák a költség alépitménynél már is tetemes megtakaritást jelentenek, amely megtakaritás a hegyi jellegü vasutaknál már óriási összegü pénzt jelent, közel fekszik annak a reménynek a megvalósitása, hogy az egysinü pályák az egész világot meg fogják hóditani. Képzeljük csak el, hogy Budapest budai része, ahol hegy és völgy váltakozik a házak területén untalan, milyen szép és ami a fő – milyen kis költségü közlekedésre tehetne szert a Kearney-féle egysinü vasúti rendszerrel?