Hangversenyek

Wiener Konzertverein két estéje
Bach-hangverseny
Mozart: Reqiem

A Konzertverein budapesti hangversenysorozatának programmját már esztendők óta Beethowen, Wagner, Strausz, Rikárd munkájából állítja össze. Csajkovszky néha Schubert nagyritkán Liszt, Mozart munkáit csupán a műsor kiegészítésére illesztik be a játékrendbe.  Nem lehet máskép, Lőwe zenekara határozott súlylyal és tendenciával a német muzsikát propagálja, melyet három fázisában három név fejez ki a legpregnánsabban.

Ily kis változatú programm, ha nem a Wiener Konzertvereinről és nem kitűnő dirigenséről Lőwéről lenne szó, a közönséget valószínűleg elriasztaná. Lerontaná a közönség minden hangversenyen megnyilatkozó nagy népszerűségét, szeretetét, de a bécsiek kitűnő produkciói elnémítják az ily meggondolást gáncsot.

Az utolsó két hangversenyük műsora is a német muzsika e három nagy alakjához kapcsolódik. Rajtuk kívül csupán Herzfeld és a halálával aktuálissá vált Goldmark kompozícióit adták elő. Lőwe pálcájának varázsereje a zenekarból ezúttal is szokatlan színpompát, gazdagságot ömlesztett ki. Meglepő részleteket emelt ki a partiturából, melyek más karmester kezén elkallódnak, semmivé porladnak a szólamok útvesztőjében.

Herzfeld pompás meseképének friss zamatát a III. szimfónia komor ünnepiességét, a pasztorál szimfónia üdeségét, napfényes ragyogását oly tökéletességgel jutatta érvényre, hogy interpretálása bízvást fölért a komponista elgondolásával. Ennél nagyobb dicséret nem illethet egy karmestert sem.