Az álsebesült

A járdán gyakran támad ma csoportosulás. Központja mindannyiszor egy felkötött karu vagy botjára támaszkodó katona. A kiváncsiság csődíti köréje a város embereit, de szeretet, részvét is vegyül bele ebbe.

- Hol sebesült meg? – ez a gyöngéd kérdés és cigaretta, szivar bőven hull a sebesült vitéz kezébe, amint keresetlen szavakkal elmondja a gigászi küzdelemnek egyik másik apró epizódját, mikor őt is érte golyó.

Az utca és a társadalom egyaránt vetélkedik így a hazatért hősök megbecsülésében és hálásan nyílik meg a legszegényesebb bugyelláris is. Hisz értünk küzdenek és szenvednek ott a csatatér borzalmas fergetegeiben és viszontagságaiban. Soha ennyire nem áll közel szívünkhöz a katona. Hadsereg és polgárság együvé olvad valami szent, ebben a cinikus korban majd hihetetlen rajongásban, melyből csak a győzelem csirája fakadhat ki. Nagyon komoly, igen komoly dolog ez a háboru, mely előtt el kell pusztulnia minden gyarlóságnak, hibának, ostoba és bűnös szándékoknak is, melyek a békés idők tülekedéseit megfertőzik. A háboru minden borzalmassága és kegyetlensége mellett- jobbá avatja az embereket. A szélhámos, a tolvajfajta alig ad magáról életjelt..

A jótékonyság tresorjai például ma tárva-nyitvák, csak bele kell markolni a mindenünnen guruló pénzek közé, melyeket az áldozatkészség utjára bocsát. Békeidőben mennyi élősdi volna már ilyenkor rajvonalban harácsolásra készen! Most pedig alig van ebből a zsánerből. Az elv kedvéért például egy-két álsebesült.

Leleményes koldusok, akik a haza körül szerzett álérdemeiket akarják egy-két garasra felváltani. Budapesten is egy-kettő tünt fel e sehonnaiak közül. Vidéken azonban gyakoribbak. Könnyen felismerhetők. A katonai felszerelésük többnyire csak egy sipka, vagy valamely ószeres boltból előkerült molyette köpeny. Jellegzetes ismertetőjelük pedig, hogy általában tolakodók, a részvétet és adományokat nem várják ki, hanem kierőszakolják. A legtöbbjét természetesen hamarosan leleplezték, s így csak gyér számu utódjaik támadnak.

Mindössze Ausztriában fogtak el mostanában egy-két álsebesült szélhámost, akik egyenesen a csatamezőkről kikerült hősök pózában próbáltak kényelmes hereélethez jutni. Az egyik Gázban feneklett meg, ahol a szerb harctérről borzongató élményekkel traktálta mag az ámuló civileket. Természetesen valamennyiben ő volt a nagyszerü hős, míg végre egy igazi sebesülttel jött össze s akkor kiderült, hogy a vitéz úr még egy szál szerbet sem látott. A másik pedig Bécsben került lépre. Reményteljes ifju volt, aki a francia harctéren eszközölt kémkedéseiről és kalandjairól mesélt hátborzongató részleteket.