Az ellenség fegyvertárából

Ebben a most duló rettenetes háboruban az erkölcsi siker máris a német és az osztrák-magyar hadseregé. Katonáink vitézségével, nyilt, becsületes harcmodorával a német negyvenkettes mozsárágyu rettenetes hatásával szemben ellenségeink szinte tehetetlenek. S tehetetlen dühükben már nem elég nekik a puskagolyó, gránát, shrapnell, kard és szurony, hanem olyan fegyvereket használnak ellenünk, amilyenekkel csak az erdő vadjai ellen szoktak küzdeni, olyan gyalázatos gyilkoló szerszámokat melyeket eddig csak a legelvetemültebb rablógyilkosok alkalmaztak.

„Észak-Fraciaországban, 1914 szeptember 16-án – beszéli egy német katona – a rajvonalban lövést kaptam a balkaromba. Visszamentem egy erdőbe, bekötöztem a karomat, amihez egyenesitőnek az oldalfegyveremet használtam fel. Jó órahosszat feküdtem s a mikor végre fel akartam kelni, hogy : segitség : után nézzek valami hideget éreztem. Egy acélbot hevert mellettem. Mögöttem zajt hallottam; ülő helyzetemben odanéztem, hát egy zuáv közeledett felém, hogy a puskatussal agyonüssön. Én a bottal védekezve kiszurtam a szemét. Sokáig dulakodtunk, mig bajtársaim érkeztek, akik a zuávot lelőtték, engem pedig automobilba ültettek. A főorvos mondta, hogy miért nem dobom el azt a haszontalan sétapálcát, én azonban tartogattam, mert az mentette meg az életemet.” Később kitünt, hogy az ártatlan sétapálca tulajdonképen egy botfegyver. Az elegáns, fekete pálcának nikkel fogója volt s ezen egy széles gyűrű. Ezt a fogót azonban le lehetett csavarni s akkor látszott, hogy egy üres acélcsőből áll a pálcika, amelybe töltényt is lehet tenni, aztán a görbitett részét ujra rácsavarni. Ha a gyürüt jobbfelé forditják egy kicsit, a botfegyver elsül. Ámbár ez a botfegyver meglehetősen ismeretes és elég primitiv eszköz, a franktirör kezében mégis veszedelmes. Mert a tisztességes polgárnak, vagy parasztnak öltözött frantirör, mint gyanutlan sétapálcát hordja magával. A belgák ez alattomos fegyveréhez méltán csatlakozik a bomba, mellyel a szerb hadsereg el van látva. Cabrinovic is ilyenfajta bombát dobott a megboldogult trónörököspárra.

A zsebben hordozható bomba acélból van s palackformáju. Bizonyára ütődésnél egy a belsejében lévő rugó jön müködésbe, amelyik a dinamitot felrobbantja.

Egy másik gyilkos fegyvernek – az acélnyilnak – feltalálása és alkalmazása a franciák „érdeme.” A repülőacélnyilvessző – ugyanis repülőgépről hajitják le a francia aviatikusok – 12 centiméter hosszu, alsó vége erősen hegyes. Mintegy 4 centiméternyi hosszuságban gömbölyü, ezen felül azonban négy oldalról laposra van gyalulva. 1500-2000 méter magasságból ledobva, másodpercenként 200 méternyi sebességgel esik. Ez körülbelül a puskagolyó kezdősebessége harmadrészének felel meg. A repülőgép alján, egy átlyukgatott deszkán függenek a nyilak s az aviatikus egy lábnyomással dobhatja le őket. Mivel a repülőgép folytonos mozgásban van, kezdetben ferde a nyilvesszők utiránya, később azonban függőlegessé lesz, mert a nyilvessző hegyes vége nehezebb, mint a lapos része.

Célozni természetesen alig lehet a nyilvesszővel s csak véletlenül találhat. Verdun mellett száz meg száz nyilat lövödöztek el a francia aviatikusok és közülök mindössze egy talált el egy lovat. A nyil a szó szoros értelmében keresztülment a szegény párán s a földbe furódott.

Más alkalommal egy ezred épen pihenőt tartott. Az egyik katona hirtelen szuró fájdalmat érez a jobb lábában s azt hitte, hogy a szomszédja tévedésből megszurta. Azonban egy nyil furódott a sarkába s másfél centiméter mély sebet ejtett. Az emberek sietve a kocsik alá rejtőztek a most már zuhogó nyilzápor elől. Egyetlen halálos sebesülés történt. Egy nyil behatolt az egyik katona balhalántékán s jobbfelől az állkapocs alatt jött ki. A nyil végsebessége tehát olyan óriási volt, hogy a vessző átütötte az egész koponyát. A többi sebesülések egészen könnyü természetüek voltak. Az egyik embernek a sarkát valósággal földhöz szegezte a repülőgépről lehajitott nyil, ugy kellett a földből és a sebből kihuzni. Négy nap mulva azonban ez is meggyógyult. Sokkal szerencsétlenebbül járt azonban más esetben egy altiszt. Épen jelentéseket irt egy ház előtt ülve. Hirtelen szurást érzett a jobb vállában. A kötözőállomáson megállapitották, hogy egy nyil hatolt be a jobb kulcscsontja fölött, keresztülfurta a tüdőt és a hasizmot s a hasüregben állott meg. A sebesült 36 óra mulva hashártyagyulladásban meghalt. Bár a nyil ritkán talál, ilyen különös és okvetlenül halálos sebet is ejthet. A legsötétebb rablóvilág borzalmai közé tartoznak az indiai gurkhák, akik rettenetes fegyverrel, egy „kukri”-nak nevezett görbe késseb kegyetlenkednek. Anglia büszke lehet az ő szinesbőrü csapataira. Valóságos vadállatokat hozott át Indiából – a hires angol kultúra legnagyobb dicsőségére. Ezt a szégyent, ezt az elvetemült gonoszságot semmi sem mossa le Albion gőgös fiairól. Üzleti érdekből – mert az ő háborujuk nem egyéb – rablógyilkosokkal, orgyilkosokkal, igazi fenevadakkal szövetkeztek az angol „gentleman”-ek.

Az indiai harcosok kezében irtózatos fegyver a görbe kés. Odahaza, a hazájukban állatokat vágnak le vele. Itt éjnek idején lopva megközelitik a német előörsöket, mérgezett késeiket beledobják, vagy egy nyisszantással levágják a fejüket, amit aztán táskájukba rejtenek s mint diadalmi jelvényt magukkal viszik, hogy velük gazdáiknál elbüszkélkedjenek. Igen sokszor alvás közben lepik meg a német katonákat s ugy hajtják végre véres tettüket. Emberi érzésünk tiltakozik ellene, hogy e gonosztevő fajzattal tovább foglalkozzunk e helyütt.

Egyébként az ő kedves gazdáik, az angolok sem sokban maradnak mögötte az ő cinkostársaiknak. Ők is használnak olyan gyilkoló szerszámot a szemtől-szembe való harcokban, amelyek nem kevésbé alávalóak, mint a gurkhák kései. És ezt a veszedelmes orgyilkos szerszámot nemcsak a skót közkatonák, hanem tisztjeik is használják.

Az egész tulajdonképen nem más, mint egy zsebkés, olyanforma, amilyet a tengerészek használnak a kötélcsomók kibogozására. Csakhogy az angolok jó hosszura készitik a pengét, ugyhogy hegyes, veszedelmes tőr lesz belőle.

A csukott zsebkés 12 centiméter hosszu. Egyik oldalán egy másfél centiméter széles, erős pengéje és egy 4 centiméter hosszu, konzervdoboz felnyitásra szolgáló acélnyelve van. Legfontosabb része azonban a 10 centiméter hosszu, 8 milliméter vastag gömbölyü, kissé görbült tőr. Nemcsak a mellbe és a hasba hatol bele mélyen, hanem a koponyát is képes átütni.