Maximált árú karácsonyfák

Maximált árú karácsonyfák gyultak karácsony szent estjén, kevés gyertya égett rajtuk, mer a zsir- és olajközpont az idén bünnek tartja sok gyertyát égetni a szeretet ünnepén, és kevés czukorka is lógott a fácskákon, mert a czukorközpont mértéklésre int, s a czukorkagyáraknak csak éppen annyi nyersczukrot engedélyez, hogy a keserű szájizű emberiség rendbehozhassa vele a szájpadlását.

Nem voltak ólomkatonák kis fadobozokban a karácsonyfák alján, mert az ólom municzióra kell, a katona pedig a lövészárokban; labda se volt, mert egy labda gummija már igen hasznosan használható fel a pneumatikok készitésénél. Sok minden hiányzott az idén megint a karácsonyfák alól és mellől, de a szivek mintha forróbban dobogtak volna, halk egyszerüségben, kénytelen aszketizmusban, az öröm hasztalan külső jelei nélkül mintha minden magyar sziv egymásba dobogott volna.

Most nemcsak a naptár jelöli a szeretet és békesség ünnepét, hanem a szív is ráeszmél, teli van fájdalmas epedéssel, a testvéri megértés édességével, csordultig teli van emlékezéssel. Ám a perifériákon, messzi Havasalföldön, lenn az Alpokban, benn az orosz czár fehér országának mélyin, nyugaton, a kafiverek tarlóján, s mindenütt körülöttünk lángolt még ezen az estén is minden.

Szeretet? Megértés? Hol vannak ezek a drága eszmények? Nem, ott még nem érkezett el a karácsony. A karácsony később fog megérkezni, naptári dátum nem fogja provokálni, oda később érkezik el, talán január, talán junius valamelyik napján, de hisszük, tudjuk, hogy nemsoká. S ezután majd azon a semmire sem kötelező napon kellene megülni a világ uj karácsonyát.