Záróra

- Hallotta, április tizenötödikétől kezdve nem tizenegykor lesz záróra, hanem tízkor. És igy most nyáron is. Tíz órakor, amikor a hold még csak immel-ámmal jött fel, amikor a nap sugarai – hogy poétikusan fejezzem ki magam – elözönlik még a várost, amikor én, a ruhakereskedő, még alig bujtam ki üzletem rollói alól, már nyakamba eresztik a kávéház rollóját.
- Mulatságos erről beszélni. Miért lenne korábban a záróra nyáron, mint télen?
Hiszen nincsen szénhiány nyáron, még nagyobb, mint télen. Mivel akarja indokolni ezt a kapitális butaságot, amivel gyomron akar ütni engem, szegény gyanutlan biztosítási hivatalnokot.
- Roppant egyszerű és természetes a dolog. Ugy-e, április 15-én egy órával előbbreigazítják az órákat?
- Valóban igy van.
- Tehát a zárórarend magától visszatolódik egy órával. Mikor a villamosórán tizenegyet mutat a nagy czájger, testvérek között sincs több, mint tíz, Tizenegykor pedig be kell zárni a kávéházakat. Szóval tizkor.
- A kormány azonban, amelyhez e bölcs lángesze föl nem ér, akkor megváltoztatja majd a zárórarendeletet. És ki fogja mondani, hogy a záróra a régi időszámítás szerint értelmezendő. Vagyis mikor tizenkettőt mutat a czájger, akkor van a kávéházak számára tizenegy.
- Látja, ez az, amit én nem hiszek.
- Miért nem, maga a vén szkeptikus? Maga ifju Schopenhauer! Maga kis mókus!
- Miért grad mókus?
- Mert az is egy állat.
- Ugy, hát azért nem, mert magának fogalma sincs róla, hogy mire való az egész nyári időszámítás.
- Dehogy nem.
- Egy nyavalyát tud maga. A nyári időszámítás a szénmegtakarítás miatt van. Ha pedig szénmegtakarítást akarunk, akkor hol van az az őrült kormány, amely kitolná a zárórát?
- Deferálok. Magának olyan igaza van, mint egy angyalnak.
- Maga pedig csak tévedni tud. Magának pechje van. Mert nekem nincs igazam. A kormány azért mégis ki fogja tolni a zárórát. Ha annak nem volt értelme, hogy télen a színházakat zárva tartsák, miért legyen több értelme egy ujabb rendelkezésnek?