A levegőbe emelt ház

Olvasóink bizonyára emlékeznek még nem régiben irott ismertetésünkre, amikor a házak eltolását, többféle eset fölemlitésével megmagyaráztuk. Amit ezen a téren az amerikaiak produkálnak, ez mindig egyedülálló marad a technika történetében. Mindig ujab és ujabb esetek adódnak elő, amelyek még érdekesebbek, mint az előbbiek, s ha lépést akarunk tartani a technika haladásával, nem futhatunk el egy ilyen ujabb eset mellett sem, anélkül, hogy meg ne vizsgáljuk.

Az eddig tárgyalt házeltolások technikai ténye röviden az volt, hogy fölemelték a házat az utszintje fölé talán egy méter magasságra, s elvitték közelebb, vagy távolabb, s elhelyezték az uj alapokra. Volt olyan eset is, hogy széles, vagy hosszu volt a ház, s ez esetben két darabban vitték el; azt az esetet is elmondtuk, mikor a házat az utca másik oldalára kellett átvinni. Az itt elmagyarázandó házeltolás egyedülálló még az amerikai technikai csudák birodalmában is.

San-Franciskóban már megnyitották a világ eddig rendezett legnagyobb kiállitását, s a város maga is óriási átalakuláson ment át. A néhány év előtti földrengés pusztitásait a város már jórészt kiheverte, de olyan hirtelen épült fel a szükséges lakóházak tömege, hogy most, amikor a kiállitás méreteivel kellett számolni, s ezt kellett elhelyezni egész utcákat romboltak le, hogy helyet adjanak a szükséges épitményeknek.

Természetesen előfordultak olyan helyzetek, mint a mostani is, hogy a tulajdonosok nem romboltatták le a házaikat, hanem kiadták egy vállalkozónak, aki hogy ugy mondjuk egyszerüen fölpakolja a házat, elviszi az uj telekre, s az újonnan épitett alapokra ráfekteti. Az itt képen bemutatott eset a következő: San-Franciskó város a kiállitás területét megszabva, kénytelen volt bőviteni, mert több és nagyobb arányu részvétel jelentkezett, mint amennyire számitottak. Igy a terület egy hosszu utcának egyik oldalával kellett, hogy megbővüljön. Az utca egyik egész oldalát le kellett bontani.

A képünkön látható ház tulajdonosa azonban az utca tulsó oldalán, közel kétszáz méterrel lentebb vett egy telket, s akadt vállalkozó, aki a házat oda áttolta. Az utca 21 méter széles. A házat ki kellett hozni az utcára, s az utcában keresztben letolni az uj helyre. De az utca közepén egy földalatti vezetékü villamos vasut is járt, s ez a vasuttársaság nem volt hajlandó hetekig üzemszünetet tartani. Kénytelenek voltak a házat olyan magasra emelni, hogy alatta a villamos vasut elférjen. Valóságos alagutat alkottak a házat alátámasztó állványokból. Most azután megindultak keresztben az utcán az uj telekre. Bonyolulttá tette az esetet az is, hogy az utca az uj telek irányában erős lejtésben van, tehát a gördülés elé mesterséges akadályokat kellett emelni. A munka igy történt, hogy megépitették az uj állványt, amelynek alsó része a lejtés miatt hosszabb volt, ugy, hogy az állvány teteje azért vizszintes maradt. A gördités a golyós hengerek helyett olajos lapokon történt még pedig oly sebességgel, hogy a ház naponként 12 métert mozdult a helyéből. Igy az, hogy ebből alig félóra kellett a tényleges mozgásra, a többi időt az állványozás igényelte.

Husz napig tartott az uttest elfoglalása, amely idő alatt lényegesebb forgalmi akadály alig volt, s az elhelyezés előtt a házat majdnem 90 fokkal el is forditották. A vállalkozó 500.000 korona biztositékot tett le a munka sikerére, mig az eltolás csak 120.000 koronába került.

Ugyancsak nemrégiben toltak el egy iskolát San-Franciskóban, ahol az eltolás 400.000 koronába került. Ennél a földrengés okozta romhalmazon vi