- És add meg nekünk mindennapi lisztjegyünket! – így száll fel ma az aktualizált buzgó fohász a magasságos egekhez, mivelhogy ma csak lisztjegyből születik a kenyér. A közönséges, mázolt szinü cédula előlépett keresett értékpapirrá, melyet ugyan nem jegyeznek a börzén, de azért épp ugy meg van a maga árfolyama, mint bármely tőzsdepapirnak. Mégy csendesen elborulva az utcán s egyszerre suttogó hang zavar fel álmodozásodból:

- Parancsol lisztjegyet! Egy-kettőt adhatok.
Többnyire toprongyos alak áll előtted és első látásra meggyőződhetsz róla, hogy nem emberbaráti érzések inditották az örvendetes ajánlat megtételére.

- Három korona darabja! – egésziti ki ajánlkozását az ismeretlen jóakaród.
Nem messze jársz természetesen az igazságtól, amikor megállapitod, hogy a vásárba bocsájtott lisztjegyek nem éppen korrekt módon juthattak birtokába: sőt ezt a módot enyhén lopásnak, csalásnak is minősitik. Utóbbi időben például nagyon szorgalmasan törnek be a lisztbizottságok hivatalaiba és száz meg ezerre is megy az ellopott liszt-kenyérjegyek száma, melyekből egész csinos kis summákat lehet kiárusitgatni.

A tolvajnépség igy segit magán. De elvégre nem mindenki lehet betörő s mégis megvan benne a liszt-kenyérjegyek szerzése iránti mindenáron való, akár csalárd hajlandóság is. Mit tesz tehát a legtöbb, a háborus rendeletekkel nem túlságosan rokonszenvező polgártárs?! Kicsit és nagyot csal. Igy nagy előszeretettel vetik rá magukat többet között a pótjegyekre. Bejelentenek a tényleges létszámnál több munkást, - néha az egész bejelentés hamisság, miután a tisztelt üzemtulajdonos vagy vállalkozó csak önmagát nevezte ki annak – és a kapott pótjegyekkel vidáman élnek vagy kereskednek. De csalafintáskodik olyan is, aki egyébiránt megfelelő tisztelettel viseltetik a büntetőtörvények és hatósági rendelkezések iránt. Akadtak tisztes uriemberek, akik hónapokon át háztagokként jelentették be valamely rokonukat vagy barátjukat és igy annak a lisztjegyét is odacsatolták a családi vagyonhoz.

Nemrég lelepleztek aztán egy lisztjegycsalót, aki valóságos kultuszt üzött abból, hogy minden lisztbizottságtól szerezzen lisztjegyet. Természetesen nem önzetlenül tette. Mikor a bejelentőhivatal összeállitotta az élelmes úr lakáslistáját kiderült, hogy husz különböző helyen is lakott (?) egyszerre s valamennyi bejelentett lakásról szedegette lisztjegyét. Igazában azonban egyik helyen sem lakott, sőt a bejelentőhivatal szerint egyáltalában nem is lakott.

A rendőrség ugy gátolja meg további lisztjegycsalásait, hogy köriratban figyelmeztette az összes lisztbizottságokat. Természetesen ezzel a lisztjegyharácsolásnak még mindig nem vágták utját, amig azt a rendszert nem léptették életbe, hogy az uj bejelentések és ezek alapján a lisztjegy-kiváltások a házfelügyelő, esetleg maga a háziur ellenőrzése és gondja alá tartoznak.

De hát a megszorult és másrészt a csalafintaságokban utazók ravaszkodása kifogyhatatlan s a lisztjegymanipulálások azért nem szünetelnek. Mert nagyon is sokan vannak, akik még lelkiismeretbeli kérdést sem csinálnak belőle. Egyszerüen ugy veszik, mint: küzdelem a mindennapi kenyérért!