Huszezer évvel ezelőtt

Flammarion megrajzolta egyik művében a föld huszezer esztendővel ezelőtt való képét. Szerinte földünkön akkor még nem volt meg a négy évszak, sem a klima változandósága. Európát és Ázsiát csaknem egészen, Afrika és Amerika roppant területeit legnagyobb részben víz borította, s mindenütt mély tenger volt azokon a helyeken, amelyek ma több ezer méternyi magasságban emelkednek ki a tenger színe fölé.

Ezekben a tengerekben és partjain sok olyan kolosszális nagyságu, bizarr alkotásu állat lakozott, amelynek faja teljesen kipusztult azóta. Roppant nagyszemü, ichtiosaurusok usztak a tengerben; hosszunyaku plesiosaurusok buktak le a tenger legmélyebb részeibe; a tiz méter hosszu, a krokodilhoz hasonló teleosaurus két méter széles szájával akkora állatot birt egy harapásra a gyomrába temetni, mint egy ökör.

A tengerből kiemelkedő szigeteken, a dombtetőkön, partokon, folyókban és tavakban, erdőségekben és bokrok között a dinosaurusok számtalan válfaja élt, amelyek a seconder-korszakban, az ősidőben megelőzték az emlősállatokat, a harminc méter hosszu növényevő állatokat, mint amilyen a most aktuális diplodocus is.

A különböző nagyságu gyikféleségek, a fantasztikus alkotásu hüllők, amelyek félig krokodil, félig madáralakjukkal, mintha a meseország népeihez tartoztak volna. A tenger, a szárazföld és az erdők állatfélesége olyan különös világképet nyujtott, amelyet ma el sem tudunk képzelni. Egy öt tonna súlyú elefánt naponta 100 font szénát és 25 font buzát fogyaszt el.

Megjegyzendő, hogy ez az ő állatkerti porciója, míg a vadonban leginkább friss növényekkel táplálkozik, ami azt jelenti, hogy csknem kétszer annyit kell ennie, hogy az állatkerti adag tápláló értékének megfelelő mennyiséget pótolja. Nos, a erutosaurosnak és a diplodocusnak, melynek sulya négyszerese volt a ma él elefántnak, naponta legalább is 6-700 font falevelet és füvet kellett elfogyasztania, hogy éhen ne pusztuljon; s minthogy ezeknek az állatoknak aránylag nagyon kicsiny fejük volt, egész nap egyebet sem tehettek, mint legeltek. Egyébre alig lehettek alkalmasak, tekintettel a minimális agyállományra, mely kicsiny fejükben elfért.

A dinosaurusok vagyis az óriás gyikok közt volt egy érdekes alak, a stégosaurus; nem nagyobb, mint kortársa a diplodocus, de azért hosszusága bőven megvolt tíz méter. Testét csontos kéreg fogta körül, minélfogva szinte megtámadhatatlan volt. Hátán kétsoros, egy méter magas pikkelyek nőttek, míg a skorpióéhoz hasonló farkát 80 centiméter hosszu tüskék diszitették.

A természet pedig nem ok nélkül látta el ezt az állatot ilyen hatalmas védő fegyverekkel, mert a sok husevő hüllő ugyancsak fente a fogát a békés természetü növényevő állatra. Ilyen volt például a roppant nagy cératosaurus, melynek hegyes szarvval ellátott feje hasonlatos volt a ma élő rinoceros fejéhez; továbbá a rémséges ichtiosaurus. És ez a bizarr állatvilág kipusztult, hogy helyet adjon kisebb, de tökéletesebb alkotásu, s az emberi szem arányainak inkább megfelelő fajoknak.