Gazdasági életünk ujraépítése

Budapest, 1917. aug. 25. 

Minő megnyugvással látja a magyar társadalom Wekerle Sándort immár harmadizben a miniszterelnöki székben, abból az erős hausse-ból is kitünt, amellyel a tőzsde a kormányelnök kinevezését fogadta és amely a mai időkben nem éppen szokatlan áremelkedésekben és méretei következtében meglepetést keltett.

A magyar gazdasági osztályoknak bizalmát nagy mértékben növelte Wekerle kinevezése, akinek eddigi kormányelnöki és miniszteri tevékenységéhez a nagystilü alkotásoknak egész sora füződik és akitől az ország bizalommal és reménységgel eltelve várja, hogy azokat a nagy gazdasági és pénzügyi problémákat, amelyektől az ország jövője függ, szintén sikerrel fogja megoldani.

Annál is inkább, mert az uj kormányelnök a háboru alatt több izben fejtette ki nézeteit azokról a feladatokról, amelyek a háboru befejezése után reánk várnak és ezekből a nyilatkozatokból, melyek egyelőre csak azokat a legtöbb irányelveket jelentik, amelyektől Wekerle gazdasági előrehaladásunkat várja, mindenki meggyőződött arról, hogy az uj kormányelnök a tőle megszokott átfogó erővel uralkodik e nagy problémákon és világosan, határozottan meg tudja jelölni az utakat, amelyek a gazdasági és pénzügyi kibontakozás felé vezetnek. 

Az egész elkövetkező gazdasági haladás alapja Wekerle szerint a gazdasági tevékenység és a gazdasági munka, még pedig eddig nem tapasztalt, fokozott mértékben. Mai valutáris helyzetünknek éppen az a legtöbb baja, hogy a papirpénz szaporodásával nem tarthat lépést gazdasági termelésünk, sőt a háboru tartama alatt szomoruan kellett tapasztalnunk a gazdasági produkció visszaesését. 

Legkevésbé volt tapasztalható ez a visszaesés a mezőgazdasági termelésben, de ott is főleg csak a növénytermelésben, mert ebben a háboru csak az egyes müvelési ágazatokban hozott létre nagy eltolódásokat. Már igen nagy a visszaesés az iparban, forgalomban és a kereskedelemben, ahol viszont jelentékenyebb áremelkedés a jövedelemben egyelőre kiegyenlitette, sőt sok esetben fokozta az egységekre nézve a termelésben beállott veszteséget, de ez a nagyobb jövedelem nem jelenti a nemzet vagyonosodását.

A termelés visszaesése, stagnációja és csökkenése végtelenül sulyos gazdasági jelenségek, melyeknek megszüntetése a háboru befejezése után nem kisebb gondokat fog okozni, mint magának a háborunak a befejezése. A két gazdasági bajunk leküzdése Wekerle, mint elsőrangu gazdasági és pénzügyi stratéga, már több izben kijelentette az egyedül lehetséges irányelveket; az egyik a termelés fokozása, a másik a pénzértéknek stabilizálása és növelése.

Mindkét irányelvet természetesen a háboru befejezése után és az ugynevezett átmeneti gazdaságból való kibontakozás után lehet a maga teljességében megvalósitani és a közbenső időben meg kell elégedni azzal, hogy azokat az eszközöket vegyük alkalmazásba, amelyek ezt az elkövetkező gazdasági haladást előkészítik és a gazdasági viszonyoknak a háboru következtében beállott retrográd irányzatát megakaszthatják. 

Wekerle is elfogadta erre az átmeneti időre a bevitel korlátozását és a bevitelnek bizonyos gyámság alá helyezését az állam részéről és a magunk részéről, ha nem is tagadhatjuk meg egészben ezeknek az elveknek a helyességét, mégis reá kell mutatnunk, hogy ezekben az irányelvekben egyuttal nagy veszedelem is rejlik, ha gyakorlati érvényesitésük nem a kellő gonddal megy végbe, inkább óhajtanók oly módon megvalósitva látni, hogy az állam bizonyos irányokban fokozza a beviteli és kiviteli tevékenységet, mint abban, hogy az állam szigoru ellenőrzést gyakoroljon és korlátokat állitson, mert ez igen könnyen a háboru után nagyon jelentőssé váló külkereskedelmi forgalom megbénitására vezethetne.

A mi határozottabb elvünk tehát a szabad forgalomnak mérsékelt óvatosság mellett való biztositása, ellenben bizonyos beviteli és kiviteli irányoknak ugy az áruk, mint a forgalmi utvonalak tekintetében való határozott fokozása, elősegitése és támogatása. Ezeket az irányokat és terveket az átmeneti minisztérium célszerüen előkészitheti és kereskedelmi szerződéseknek, valamint tarifapolitikánknak e cél szolgálatában kell állaniok.

Ezt az előkészitést természetesen végtelenül megneheziti, hogy addig, amig a háboru befejezve nincs és a béke feltételei halvány körvonalaikban nem ismeretesek, meglehetősen bizonytalan alapra kell ezeket a terveket épiteni, de ez nem ok arra, hogy a kibontakozás terveit bárminő irányban előkésziteni nem lehetne.

Hogy a külkereskedelemnél maradjunk, ezeket a terveket egyelőre csak a velünk szövetséges viszonyban levő és másodsorban a semleges államokra lehet csupán alapitani és minden mást egyelőre ki kell belőle zárni. Ennek a módszernek megvan az az előnye, hogy a kidolgozott tervek a béke következtében, még ha ez a béke nagyon kedvezőtlen is, csupán javasoltak.

Az igazi gazdasági előbbrehaladást, ugy amint Wekerle mondotta, természetesen a gazdasági tevékenységnek minden irányban és fokozott mértékben való megindulása fogja jelenteni, természetesen csak a háboru befejezése után. Ez a fokozott gazdasági tevékenység és a termelés megnövekedése egyuttal első orvoslása lesz a másik gazdasági bajnak: ez ez inflációnak és a pénz értéknövekedésének, amely átmenetileg az előbbihez hasonló módon csupán a hadikölcsönök utján ellensulyozható és gyógyitható.
Maga a gazdasági termelés fokozása azonban szintén nem vezethet bennünket a kitüzött célhoz, ha emellett külön nem igyekezünk utakat és módokat találni, amelyekkel pénzünk értékét visszaállithatjuk ás az inflációt csökkenthetjük. A hadikölcsönökkel egyuttal az állam ugyszólván az egész lakosságnak bankárjává lesz, és ezt a banktevékenységet is megfelelő organizációba kell önteni.

Az infláció csökkenésére a hadikölcsönök és a béke első kölcsönei jó eszközök, de annál inkább sürgetővé teszik az adózás és az állami bevételeknek egészen uj alapokon való rendezését. A visszatérő adók mellett nagy lesz a szerepe az egyszeri adóknak, nem szólva arról, hogy a hadikölcsönök milliárdjai a később lehetségessé váló konverziók következtében eddigelé nem is sejtett hitelmiveleteket fognak lehetővé tenni. 

Mindezek a kérdések különben már ahhoz a szociális pénzügyi feladatkörhöz tartoznak, amelyben Wekerle a végrehajtott nagy konverziókkal, államháztartási egyensulyunk helyreállitásával és valutánk rendezésével a honi történelemnek igen fényes lapjait készitette elő a maga munkásságával. Ez a kipróbáltsága és rátermettsége biztositja neki a bizalmat, mikor azok a problémák ujból, de sokszorta hatványozott erővel állanak előtte.

Gazdasági életünk ujjáépitése, az uj irányoknak és utaknak megalapozása várja a mestert, aki e problémákat kisebb mértékben annyi sikerrel oldotta meg.