Milyen az élet Szerbiában?

Érdekes adatok a meghóditott országról 

Hogy jelenleg milyenek a viszonyok a meghóditott Szerbiában arról a következő adatok adnak érdekes képet: 

Szerbiát az 1915. év végén történt hóditás után a szövetségesek két részre osztották, a nyugati rész osztrák-magyar, a keleti és déli rész bolgár közigazgatás alá került. Uj Szerbia, melynek Üszküb a székvárosa, a bolgárok, mig a régi szandzsákhoz tartozó területek és vele együtt a Rigómező északi része osztrák-magyar közigazgatás alatt áll.

A németek, akiknek szintén nagy részük volt Szerbia meghóditásában, a közigazgatásban nem részesednek, csupán a Belgrádból Üszkübbe és tovább célra vezető vasutat tartottak kezükben. Erre katonai szempontból volt szükség, minthogy tulnyomó részben ők tartják a szaloniki frontot Sarrail hadseregével szemben. 

Szerbia még ma is háborus ország.
A háboru nyomai, kisebb-nagyobb mértékben meglátszanak. Egyes városok, legfőként Belgrád, a Szávaparton lévő gyárnegyede az ostrom alkalmával csaknem elpusztult és a város többi részein is nagyon meglátszanak a harcok nyomai. A mi közigazgatásunk sokat rendbe hozott ugyan, mert a katonai közigazgatási hivatalokat el kellett helyezni, évek munkája lesz azonban, mig a romok teljesen eltünnek.

A vidék aránylag kevésbé érezte meg a háborus pusztitásokat.
Itt a háborus jelleg a vasuton látszik meg leginkább. Civil utast alig lehet látni, csak mindenféle nemzetiségü, osztrák-magyar, német, bolgár és török katonát. Aki pedig civilben mégis utazik, a legszigorubb ellenőrzésnek van alávetve. 

A háboru pusztitásait legjobban a népszámlálási statisztikai adatai mutatják.
A belgrádi főkormányzóság ugyanis a mai igazgatásunk alatt álló területen még 1916. juliusában népszámlálást rendelt el. Ennek a területnek 1910-ben másfél milliónál több lakosa volt, ma alig több 1,200.000-nél. Háromszázezer ember, a férfiu lakosságnak 18-60 év közötti része hiányzik, elesett, hadifogoly, internált, külföldre menekült, vagy a Sarrail parancsnoksága alatt álló szaloniki hadsereg kötelékében harcol. Ez a szám mutatja legmegdöbbentőbb módon, Szerbia háborus politikájának bukását. 

---

A közgazdasági élet, eltekintve a mezőgazdaságot, pang.
A gyárak közül csak azok vannak üzemben, amelyeket a katonaság saját szükségleteire berendezett. Egyes bányákat a katonai igazgatás szintén üzembe helyezett, azokat tudniillik, melyek a hadviselés szempontjából fontos fémeket, olmot, rezet és antimont szolgáltatnak. Kereskedelem nagyon kevés, bár itt már némi javulás tapasztalható. A vásárló közönség java, minthogy a háboru a városi lakosságot sujtotta legerősebben, a mi katonáinkból és paraszt lakosságból kerül ki. A kereskedelem lebonyolitásának központi szerve Belgrádban a cs. és kir. áruforgalmi központ, amely hazai érdeklődőknek minden ügyben készséggel nyújt felvilágositást. 

A mezőgazdasági helyzet Szerbiában, – mint az már az előzőkből kitűnik, – jó.
Noha a javakorban levő férfi népességnek közel nyolcvan százaléka hiányzik, a bevetett terület a kerületi parancsnokság jelentése szerint mindenütt nagyobb, mint az előző esztendőkben. Ennek magyarázata az, hogy Szerbiában, ahol a munka beosztása tekintetében orientális állapotok uralkodnak, azelőtt is inkább a nő dolgozott, mint a férfi, most pedig a mi közigazgatásunk mindent megtett, hogy a termőterületet növelje. A volt állami birtokon, amelyek kiterjedése Szerbiában igen nagy, mindenfelé olasz és orosz hadifoglyok dolgoznak. Az idei termés, – ez a legfontosabb a mai háborus viszonyok közepette, – zab és árpa kivételével mindenütt kitünően áll. Szilvában, ami Szerbiában igen fontos, az országnak rekord termése lesz. 

Ami a megélhetést illeti, az bizony Szerbiában is elég drága, sőt sok esetben drágább mint nálunk. 

A szerbiai közigazgatásban, ezt örömmel kell megállapitani, noha teljesen közös jellegü, a magyar elem erősen van képviselve. Ez különben a földrajzi helyzetből kifolyólag természetes is és mintugy ellensulyozza a meghóditott lengyel területek közigazgatásának inkább osztrák jellegét. 

A belgrádi főkormányzóság kulturális szempontok iránt is érdeklődést mutat.
A katonaság már több tanulmányutat rendezett a meghóditott területeken, melyekre meghivta Magyarország és Ausztria histórikusait, régészeit, geológusait, közgazdáit stb. A belgrádi reálgimnáziumban a szerb és német mellett a magyar nyelv is kötelező tárgy. 

Végül a sajtót illetőleg meg kell emliteni, hogy Belgrádban a különböző hivatalos kiadványokon és rendeleti közlönyökön kivül, három ujság jelenik meg, a szerb Beogarske Novine, a német Belgrader Nachrichten és a magyar Belgrádi Hirek.