Az uj kormány gazdasági föladatai

Budapest, 1917. szeptember 15. 

Az uj kabinet bemutatkozása alkalmával Wekerle miniszterelnök megemlitette azokat a föladatokat, amelyeknek megvalósitását a kormány a gazdasági téren programjába vette. Nem terjeszkedett ki részletesen reájuk, mert a kormány fejének bemutatkozó beszéde első sorban politikai nyilatkozat, amelyben a gazdasági föladatok csak annyiban foglalnak helyet, amennyiben a kormánypolitika több gazdasági irányainak és törekvéseinek a megjelölésére szükségesek.

Nagyobb szabásu gazdasági programot ebben a beszédben azonban abból az okból sem adhatott, mert a háboru maga a legnagyobb akadály a gazdasági problémák megoldásának és Wekerle gazdasági téren sokkalta alkotóbb tehetségnek mutatkozott, hogy üres szólamokkal most meg nem valósitható feladatokat lenne kénytelen megjelölni.

Az alkotó vágy és a viszonyokkal való kelletlen megalkuvás kényszeritő ereje azonban lépten-nyomon kicsendült beszédéből, de beszédének komolysága és nyugodt megfontolása annál több reménységgel töltött el, hogy Wekerle ma is a régi kipróbált gazdasági erő, akinek alkotókedve és tehetsége még a teljesen ellenséges gazdasági viszonyokkal is a régi frisseséggel és ügyességgel lenne kész megbirkózni. 

Bizonyos melankólia szólt hozzánk a beszédnek abból a részéből, ahol a lakásinségről és a széninségről szólott, amelyek közül az elsőnek az anyaghiány és a drágaság nagy akadálya az épitkezés meginditásának, mig a széninségről a viszonyokat teljesen ismerő tájékozottságával kellett megállapitani, hogy a széntermelést jelentékenyen ma nem fokozhatjuk.

Éppen ezen a két téren is hatalmas alkotások füződnek nevéhez. Budapest világvárosi fejlődése sokat köszönhet első miniszterségének, legutóbbi miniszterelnökségének idejébe esik annak a hatalmas szocialpolitikai jellegü épitkezésnek a megvalósitása, amely a fővárosban az ő nevét is viseli. Nem sokkal mostani kormányrajutása előtt a fővárosi lakásinség és épitkezés érdekében szervezni kezdte azokat a társadalmi erőket, amelyeknek együttes müködése teheti csak lehetővé a fővárosnak ujra éledését azokból a béklyókból, amelyeket a háboru az épitkezés megszünése következtében reá rakott.

Mindkettő égető és nagyon jelentős kérdése a háboru után bekövetkező gazdasági és társadalmi viszonyoknak és ujabb előrehaladásainknak. Az előbbinek gyors megoldásától függ fővárosunk további fejlődése, az uj társadalmi osztályok elhelyezkedése, a háboru után ujjászülető főváros megalapozása. Az utóbbi, a szénkérdés, gazdasági termelésünk jelentékeny részének az alapja és sikeres megoldása másban, mint a termelés hatalmas fokozásában, ugy kereshető; ugy jelölte meg találóan a miniszterelnök is.

Az államnak minden rendelkezésre álló eszközzel elő kell segitenie a hazai szénbányászat fejlődését, de egyuttal tekintélyének egész sulyával kell a háboru befejezése után gondoskodnia a termelés fokozásáról. Mi a szénadót csak háborus adóintézménynek tekintjük, de ha ebben a föltevésben csalódnánk és a szénadót a külföldi államok, amelyek bevezették, a békében is fönntartanák, ebben hatalmas segitséget látnánk szénbányászatunk fejlesztéséhez azzal, hogy mi ha csak lehetséges, nem követjük őket a szén megadóztatásában, ami ipari fejlődésünknek ügyes szénpolitikával és a földgáz mind erőteljesebb kihasználásával hatalmast lökést lenne hivatva adni. 

A kormány program gazdasági iránya magából a politikai általános irányából ered.
Azt mondotta Wekerle, aki a demokratikus fejlődésnek mindig lelkes hive volt, hogy a demokrácia nemcsak abból áll, hogy a választójogot kiterjesztjük, hanem abban, hogy minden közintézményünket közelebb hozzuk a nép lelkületéhez. Ez a politikai alapgondolat irányt szab a kormány gazdasági és pénzügyi politikájának is.

Természetes következése, hogy a népjóléti intézkedéseknek, a szociálpolitikai feladatok gondozásának nagyobb helyet kell elfoglalnia a kormány gazdasági munkakörében, mint bármelyik előző kormányéban. Külsőleg is kifejezésre jut ez a törekvés a népjóléti miniszterium felállitásával, amelynek hatáskörébe jutnak az egyes miniszteriumoktól az ide tartozó ügyek, amelyek közül modern ujraszervezést igényel a szegényügy, viszont különös gondozásra tarthat számot azoknak az exisztenciáknak biztos gazdasági viszonyok közé való kalauzolása, akiket a háboru tett szerencsétlenekké.

A demokratikus gazdasági iránynak kell első sorban érvényesülnie a birtokpolitikában is, melyre vonatkozólag a miniszterelnök a kormányprogramban egyelőre csak annyit közölt, hogy a helyes birtokmegosztást kivánja a kormány megvalósitani, nemcsak a községek kezén levő birtokokkal, hanem az államellenes izgatások révén kezünkre került, sőt teljes kártérités mellett egyéb birtokokkal is.

A demokratikus alapirány mellett éppen a birtokpolitika tekintetében azonban Wekerle a nemzeti elvet is hangsulyozta, midőn arra is utalt, hogy oda kell törekednünk, hogy a föld a saját kezünkön maradjon. Ez az elv nem ellentéte az előbbinek, de viszont ellentmond a kötött birtok korlátlan feldarabolásainak nemzeti szempontból. A nemzeti elv védelme mellett lehet azonban csak szó a demokratikus birtokpolitika megvalósitásáról, mert a háboru tapasztalatai ezt a korlátozást elsőrendü kötelességünkké tették. 
Mint a birtokpolitikára, ugy az egész gazdasági, sőt a pénzügyi politikára is befolyással kell lenniök azoknak a demokratikus elveknek, amelyeket a kormány zászlajára irt. A háborus időszak természetesen nem lehet alkalmas arra, hogy ezeknek az elveknek azonnal és teljességükben érvényt szerezzünk, mert a háboruban a célszerüségi szempontok döntenek.

A háboru befejezése után azonban az az irányzat a gyöngébb gazdasági osztályokra nehezedő adóteher leszállitását és a háboru alatt csupán megalapozott uj adórendszer teljes kiépitését illeti. Ez az uj adórendszer is Wekerle adópolitikai alkotásaihoz füződik, amelyeket előző kormányelnöksége idejében legalább törvényhozásilag biztositania sikerült.

Az adóbevételeknek a békés években biztositaniok kell majd az államháztartás egyensulyát, ami annyival fontosabb, mert a háboru után az állami bevételek fejlődése lesz hivatva valutapolitikánkat is elősegiteni. Ha a külföld azt fogja látni, hogy a háboru befejezése után a reánk szakadt óriási terheket is ellensulyozni leszünk képesek, ami minden más exportnál gyorsabban lesz képes pénzünk értékének változásait előnyösen befolyásolni és külföldi kölcsönkibocsátásoknak utat nyitni. 

Ma még egyik irányban sem nyulhatunk nagyszabásu és hatásos intézkedésekhez, mert a háboru maga lerontja az intézkedések hatását. Meg kell elégednünk azzal, hogy amennyire a háborus viszonyok megengedik, segitsünk az előálló kellemetlen jelenségeken és igyekezzünk a jövő fejlődés alapjait előkésziteni.

A miniszterelnök azt mondta, hogy a demokráciának minden állami intézményben meg kell nyilvánulnia és ezzel megjelölte a kormány gazdasági és pénzügyi politikájának általános irányait. A háboru alatt az államhitel demokratizálódott és amire régebben alig gondoltunk, a járadék a hadikölcsönök révén a legalsóbb társadalmi osztályokba is eljutott. Ez az átalakulás ujabb kötelességeket ró az államra a hitelpolitika terén is, mert a háboru alatt az állam a lakosság legnagyobb betéti intézetévé fejlődött. A magyar járadék egészen közel férkőzött a néphez és egy hatalmas egyesitő kapcsot teremtett, amely nemzeti egységünket erősen növeli.