Vámpolitikai tárgyalások

Budapest, 1917. szept. 22. 

A magyar, osztrák, német szakreferensek már megkezdették Budapesten azokat a tanácskozásokat, amelyek a német birodalomhoz való gazdasági viszonyunk rendezése céljából szükségesek. Az idő már meglehetősen előrehaladt a tanácskozások meginditására való tekintettel, ha figyelembe vesszük, hogy eddigi vámpolitikai megállapodásaink a német birodalommal ennek az évnek a végéig szólnak.

Ez a körülmény azonban magában véve zavart nem okozhat és nem is teszi sietőssé uj megállapodások létesitését, mert az 1905. évi pótegyezmény értelmében a német birodalommal kötött kereskedelmi szerződés 1917. január elsejével az 1917-ik év végére felmondható, de abban az esetben, ha fel nem mondják, a felmondástól számitott egy éven belül még érvényben marad.

Sokkal sürgősebbé teheti azonban az előkészitést, ha a háboru befejezésére való tekintettel gondoskodni kell arról, hogy a béketárgyalások megkezdése előtt a központi hatalmaknak egymáshoz való gazdasági viszonya oly módon legyen rendezve, hogy már kész megállapodásokkal kezdhessék meg a béke feltételeire vonatkozó tárgyalásokat. 

A német birodalomhoz való gazdasági viszonyunknak természetes föltétele, hogy előzőleg valaminő módon az Ausztriával szemben fenálló gazdasági kiegyezés kérdése is rendeztessék. A miniszterelnök beszédéből tudjuk, hogy ebben az irányban provizórium létesitése nincs kizárva, amire első sorban az szolgáltathat okot, hogy a kiegyezés parlamenti tárgyalására az országgyülés a háborus viszonyok között alig fog elegendő idővel rendelkezni.

Az is kérdéses, hogy a gazdasági kiegyezés körül fenálló különféle ellentétekre való tekintettel célszerünek látszik-e a kiegyezés parlamenti tárgyalását a háborus viszonyok hatása alatt befejezéshez juttatni. Erre a kérdésre annál is inkább figyelemmel kell lennünk, mert tisztán gazdasági okokból nem tartjuk célszerünek a kiegyezésnek gyors parlamenti letárgyalását.

Mi különben is annak a felfogásnak a hivei voltunk, hogy ezeket a gazdasági kérdéseket egyelőre sokkalta célszerübb provizóriumokkal elintézni, mert a már törvényhozásilag jóváhagyott megállapodások bizonyos megkötöttséget teremtenek, amelyek a később bekövetkező esetleges átalakulásoknál szabad mozgásunkat akadályozhatják.

Örömünkre szolgál, hogy a viszonyok fejlődése igazat adott ennek a felfogásunknak és meg vagyunk róla győződve, hogy alig lesz lehetséges a provizóriumnál egyebet teremteni, akár az Ausztriához való gazdasági viszony, akár a német birodalommal fenálló kereskedelempolitikai viszony tekintetében.