A trombitás tyúk

A braziliai majorok baromfi-udvaraiban gyakran látnak az utazók egy furcsa madarat, melynek teste nem sokkal nagyobb a rendes tyúkénál, a lábai azonban sokkal hosszabbak, és ugyancsak hosszabb a nyaka is, ugy hogy az egész madár inkább a struchoz vagy a kazuárhoz hasonlit.

Ez a madár a trombitás tyúk, melynek az a hivatása, hogy rendet tartson a baromfi udvarban. És ezt a rendőri szolgálatot pompásan el is végzi a trombitás tyúk; ügyel mindenre, vigyáz arra, hogy a kakasok össze ne kapjanak, figyelmezteti a tyukokat, hogy meneküljenek, ha ragadozó madarak keringenek a magasban, szóval, még fizetésért se teljesithetné jobban a rendőri felügyeletet. Ebben a hivatásában nagy segitségére van a hangja, amely erősen zent, mint a trombitaharsogás, de ezt a hangot csak a him tudja kiadni, amelynek légcsöve nagyon hosszu, ugy hogy, Humboldt szerint, aki először irta le a furcsa madarat, az állat gégéje a nyakon és a testen keresztül egészen végignyulik. Ezzel a hangjával kormányozza a him trombitás tyúk az egész baromfi-udvart; ezzel hivogatja, figyelmezteti, fenyegeti a tyúkokat és kakasokat, melyek sajátos módon mindig megértik a trombitás tyúk akaratát és engedelmeskednek is neki.

A fekete tollazatu madárnak csak a nyaka csillog zöldes és kékes fényben, és ez az egyszerü, szinte komor ruházat még növeli a tekintélyét és méltóságát. Komolyan lépked, de tud gyorsan szaladni is; erre valók a hosszu és izmos lábai. Repülni azonban nem igen tud, és bár inkább futómadárnak tekinthető, sajátos módon mégse a mezőségben és, hanema z őserdőkben lakik. Itt vadásszák, de nem annyira ízletes husáért, mint inkább azért, hogy hazavigyék. Mert nagyon könnyen megszelidithető, és ha egyszer hozzászokott a környezetéhez, még csak kisérletet se tesz a szökésre. Kevéssel beéri, eleségét mindig megtalálja a baromfiudvarban, ahol csakhamar átveszi a rendfönntartás kötelezettségét, és hivatását páratlan lelkiismeretességgel teljesiti. Akárhányszor szembeszáll a ragadozó madarakkal is a gondjaira bizott baromfiak védelmében, és ellenfelét mélyen lesülyesztett, előrenyujtott fejjel, megemelt farokkal és szorosan testéhez vont szárnyakkal sebesen futva rohanja meg. Ilyenkor dühösen trombitál, hevesen vagdos erős éles csőrével, és rendesen megszalasztja ellenfelét.

Általában nem vad, nem félénk madár, s éppen ezért könnyen is megfogható; pár lépésnyire bevárja az embert, mintha tudná, hogy nincs mit félnie tőle, mert hiszen hasznára válhatik az embernek is. Gyalogember is könnyen belophatja, ha nem egyenesen feléje megy, és a régi vadászfurfang szerint úgy tesz, mintha közömbösen akarna mellette elhaladni. Csak éppen meglátni nehéz, mert sötét tollazata ugy beleolvad az őserdő cserjéinek sötét homályába, hogy a mozdulatlanul álló madár körvonalai még pár lépésnyiről is teljesen elmosódnak. A szabadban csak magvakat eszik, de fogságban szivesen jóllalkik hangyatojással is.

Legérdekesebb vonása a trombitás tyúknak, hogy egynejüségben él. Nemcsak a fogságban, hanem a szabadban is, a "páros élethez" ragaszkodik, és a kakas mindig csak egy jércével jár, holott a tyúkfélék és a futómadarak általában többnejüségben élnek. Párzás idején harcias lesz a külömben nagyon jámbor és békés trombitás tyúk is. Szabadban a kakas véres viadalokat rendeznek ilyenkor, de nemcsak egymást üldözik hevesen, hanem bármely más madárra is reátámadnak, amely közeledni merészel választottjukhoz. Ez a féltékenység azonban csak a párzás ideje alatt tart; annak elmultával a trombitás tyúk megint a régi, kötelességtudó és nyugodt rendőrfelügyelő lesz, akinek minden gondja az, hogy csend, rend legyen az udvarában.