Félszázados közéleti tevékenységének jubileumát azzal üli meg Lánczy Leó, a Kereskedelmi bank elnöke, hogy két és fél millió korona alapitványt juttat háborus és általános emberbarát célokra. 

Mint a miniszterelnökhöz intézett levelében valóban szivhez szóló szavakkal irja, különösen gondolt életének e nevezetes fordulóján azokra, akik legnyomasztóbban érzik e történeti idők nehéz sulyát. De eszébe kellett jutnia azoknak az intézményeknek is, amelyek érdekében eddig is dolgozott.

Az igazi kulturember ideális magaslatára emelkedett gondolkozása szólal meg cselekvésében, munkájának gyümölcséből azokat részesiti, a kiknek sorsa sok tövist vetett utjukba. Amikor ma, a társadalom nagy rétege csak öncélnak tekinti a pénzt, nem tudván, hogy az maga nem boldogit. Lánczy Leó szerencsés munkájának jutalmát azzal szépíti meg saját lelkének is gyönyörüségére, hogy életet önt a csapások letörő áldozatainak szivébe.

Alapitványainak nagyobb fele a hadiárva gyermekszanatórium alapitására jut. Ez az alapitás magában is nagyszerü gondolat, a jövő nemzedék megmentése a vezér elve. A tuberkolózis leküzdésére adott negyed millió ugyancsak a megmentendők célját szolgálja, mig a kereskedők menedékházának kibővitésére, a kereskedelmi akadémia növendékeinek, a kereskedelmi bank üdülőtelepeire, a kereskedelmi és iparkamara részére a szakirodalom fejlesztésére szánt összegek kifejezői annak a szorosabb viszonynak, a melyben ez intézetekkel az ő nevezetes közéleti tevékenysége áll.

De megemlékezett a Hirlapírók nyugdijintézetéről is, valamint más humanitárius intézetekről, politikáról, vakok intézetéről, mentőkről, végül a doberdói hősök árváiról is. Ez az ő gyönyörü, emlékezetes karácsonya.